Kísérteties zene hallatszott a Hold sötét oldalán, az űrhajósok nem mertek beszélni róla – hallgasd meg te is!

Nem sokkal a holdra szállás előtt az amerikai Apollo–10 küldetés jelentette a főpróbát ahhoz, hogy első alkalommal ember lépjen a hozzánk legközelebb lévő idegen égitestre. A teszt során az volt a feladat, hogy elrepüljenek a Holdig, szétválasszák a holdkompot és az anyaűrhajót, vagyis mindent kipróbáljanak – kivéve a landolást.

A három bátor űrhajós (Thomas Stafford parancsnok, valamint John Young és Eugene Cernan) 1969. május 18-án indult útnak, és aligha gondolhatták, hogy még a tervezettnél is kalandosabb küldetésük lesz.

Pedig simán elrepültek a Holdig, miután azonban pályára álltak körülötte, kísérteties élményben volt részük. Az égitest sötét oldala felől ugyanis félelmetes zenét hallottak felcsendülni, mivel azonban a jeleiket éppen árnyékolta a Hold, az asztronautáknak volt idejük nyíltan töprengeni azon, mi történhetett, illetve beszámoljanak-e egyáltalán erről a központnak.

Miután a hír nyilvánosságra került, a közvélemény vadabb fantáziájú része nyilván arra tippelt, hogy idegen lények muzsikája szűrődött ki az űrbe. Aztán a NASA mindenkit lelombozott, és szokás szerint előállt egy sokkal unalmasabb magyarázattal.

A rejtélyes hangfelvételt bárki meghallgathatja, természetesen az űrhajósok beszélgetésével együtt. Ebben a megdöbbent Gene Cernan azt kérdezi John Youngtól, hogy ő is hallja-e a füttyszerű hangot. Aztán már inkább zenét emlegetnek, arra utalva, hogy nem feltétlenül a természet alkotta, hanem mesterséges hangsorról lehet szó.

Hatalmas bakit követtek el az amerikaiak az utolsó holdküldetésen, majdnem az űrhajósuk életébe került

Olvass tovább...

A NASA későbbi vizsgálata aztán kiderítette, hogy a rádiók közötti interferenciáról lehetett szó, a „zene” ugyanis éppen akkor csendült fel, miután a holdkomp és az anyaűrhajó szétváltak, vagyis az asztronauták két különböző járműben tartózkodtak.

Érdekesség, hogy a „muzsikára” a NASA már a holdra szállást végző Apollo–11 legénységét is előre figyelmeztette. Michael Collins űrhajós meg is említette aztán a könyvében, hogy ha nem tudtak volna róla, akkor a zene őket is pokolian megrémítette volna.