promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Hatalmas bakit követtek el az amerikaiak az utolsó holdküldetésen, majdnem az űrhajósuk életébe került

Hatalmas bakit követtek el az amerikaiak az utolsó holdküldetésen, majdnem az űrhajósuk életébe került

Borítókép:  Profimedia
Tech & Tudomány
Kategória fejléc
Promotions

Egy dologra nem gondoltak, és ennek lehetett volna súlyosabb következménye is.

Az Egyesült Államok 1961-ben indította el az Apollo-programot, amelynek célja a Hold meghódítása (kevésbé patetikusan: megismerése, tudományos felfedezése) volt. Az Apollo–17 volt az utolsó olyan küldetés, amikor emberek repültek az űrhajó fedélzetén, és le is szálltak a Holdon.

A személyzet Eugene Cernan parancsnokból, Ronald Evansből, a parancsnoki modul pilótájából, valamint Harrison Schmitt geológus, holdkomp-pilótából állt. A teljes repülési idejük 12,5 napig tartott, az égitest felszínén 22 órát töltöttek el. A holdjáróval közel 36 kilométert tettek meg, és bő egy mázsányi kőzetmintát gyűjtöttek össze.

A küldetés tehát sikeres volt – mégis majdnem tragédiával végződött az amerikaiak óriási bakija miatt. A leszálláskor még minden rendben volt, a legénység „félprofi” tagja, a geológus Schmitt pedig annyira el volt bűvölve a látványtól, hogy elrángatni sem lehetett az ablaktól.

A nagy lelkesedést azonban hamarosan kisebbfajta pánik váltotta fel. Kiderült ugyanis, hogy Schmitt allergiás a holdporra, ami egy földtannal foglalkozó szakember számára maga a katasztrófa.

A ma is élő, 86 éves űrhajós ezt maga is megerősítette pár évvel ezelőtt, és arra figyelmeztette embertársait, hogy ez sokakkal megtörténhet. Ha tehát a Hold kolonizációjában gondolkodunk, feltehetőleg nem lesz alkalmas mindenki az ottani életre, munkára – és ez talán a Marsra is igaz.

Schmitt volt egyébként az, aki a Troctolite 76535 nevű kőzetet begyűjtötte, amelyet a NASA kétségkívül a legérdekesebb mintának tartott. Naná, éppen ezért küldtek fel oda egy geológust. A 156 grammos kőzet egyébként a Hold korai időszakából származik, és 10–20 kilométeres mélységben hűlhetett le.

Az allergiára egyébként a munka elvégzése után derült fény, amikor az űrhajósok visszatértek a holdkompba. Schmitt érezte, hogy a feje, orra hirtelen tele lett, vagyis tipikus tüneteket mutatott. Bevallása szerint később a probléma csillapodott, és már nem érezte annyira vészesnek a gondot. Szerencséje volt, hiszen az allergiás reakciók halálos kimenetelűek is lehetnek.