Új módszerrel vizsgálták meg Stonehenge kőköreit, és egészen döbbenetes dolgokat találtak

A dél-angliai Stonehenge kőkörei az emberiség nagy rejtélyei közé tartoznak. A kezdetleges formában már 5000 éve létező különleges építmény talán csillagászati naptárként szolgált, de az is lehet, hogy a hajdan itt élő és háborúskodó törzsek egységét jelképezte.

Stonehenge folyamatos vizsgálat tárgyát képezi a kutatók körében, akik állandóan találnak is valami újat és érdekeset. Legutóbb például talajszkennerrel pásztázták végig a környékét, és állítólag radikális dolgokra jöttek rá, most már jobban megértik az építményt.

Több ezer gödörre bukkantak rá a prehisztorikus időkből, és közülük a legnagyobb 4 méter széles és 2 méter hosszú volt. A mészkő alapba vájták, így ez az egyik legrégebbi nyoma az emberi aktivitásnak a Salisbury-síkságon.

Az egészben az a legmegdöbbentőbb, hogy a szakemberek 10 ezer évesre becsülik a gödör korát, vagyis a korai mezolitikumban keletkezhetett, jóval megelőzve a Stonehenge építését. Akkoriban népesült be újra a Brit-sziget, vadászó-gyűjtögető őseink ismét felbukkantak ott a jégkorszak elmúltával.

A több ezer megtalált gödör közül 400-at soroltak a „nagy” kategóriába, ezek átmérője haladja meg a 2,5 métert. A létezésük azt bizonyíthatja, hogy a kövek kitermelése, illetve a belőlük való építkezés már Stonehenge előtt is jellemző volt erre a területre.

A legnagyobb gödröket feltehetőleg azért áshatták, hogy vadászcsapdaként használják őket az őstulkok, gímszarvasok, vaddisznók elejtéséhez. A formájuk, alakjuk egyértelműen erre utal, nem kell tehát minden ősi építmény mögött misztikumot sejteni, gyakran a praktikum játszott szerepet a létrehozásukban.