Valami gond van a hang terjedésével a Marson – egyelőre a NASA sem érti a dolgot

A hangsebesség fogalmát az iskolában a zivatarok során megfigyelhető jelenségekkel szokták megmagyarázni. Mindig előbb látjuk a villámlást, és csak utána halljuk a dörgést, ami azért van, mert a fénysebesség jóval nagyobb a hang terjedési sebességénél.

Míg azonban a fénysebességet – mai tudásunk szerint – a közvetítő közeg nem befolyásolja, addig a hang számára egyáltalán nem mindegy, hogy min hatol keresztül. Ha nincs közvetítő anyag, akkor nem tud miben kialakulni, a világűrben (vagyis légüres térben, vákuumban) lévő űreszközöknek például ezért nincs hangjuk.

A hangsebesség a fentiekből következően nem állandó, a levegőben lassabban terjed, mint vízben, hogy az annál sűrűbb közegekről ne is beszéljünk. A hang a Földön másodpercenként mintegy 340 méter távolságot tesz meg, de fagypont körüli hőmérsékleten csak 332-t, míg 30 fokos melegben 350 métert.

A NASA most azt az érdekes felfedezést tette a Marson, hogy a hangnak ott kétféle sebessége mérhető. A Perseverance marsjáró méréseire alapozzák mindezt, és egyelőre csak a fejüket vakarják miatta. A különös az, hogy az alacsonyabb frekvenciájú hangok sokkal lassabban terjednek, mint a magasabbak, tehát nem hőmérsékleti okai vannak a jelenségnek.

Mindebből a vörös bolygó atmoszférájára tudnak majd értékes következtetéseket levonni, ami az emberi kolóniák létesítésének alapfeltétele. A Perseverance egyébként két mikrofonnal rendelkezik, amelyek nem alapmodellek ugyan, de bárki meg tudja őket vásárolni egy jobb műszaki boltban.

Az egyik a kamerarendszerbe van integrálva, és általában a talajon gördülő hat kerék hangját veszi. Feltehetőleg ebből következtetnek arra, hogy miért nem halad a jármű, ha esetleg elakad. A másik pedig az úgynevezett SuperCam eszközben található, a marsjáró „tornyán”, tehát ez az, amely a környezeti hangokat rögzíti.

A kutatók elvileg tisztában vannak a marsi körülményekkel (az atmoszférikus nyomás például 100-szor kisebb a bolygó felszínén, mint a Földön), ezért úgy kalkuláltak, hogy a hangsebesség 240 m/s lesz. Az alacsonyabb frekvenciáknál ez igaz is, de a magasabbaknál 257 m/s értéket mértek.

Természetesen további adatokra lesz szükség ahhoz, hogy ezt valóban tényként fogadják el, az okain azonban a NASA szakembereinek is gondolkodniuk kell. Feltehetőleg mindez a vörös bolygó légkörének kisebb sűrűségével áll összefüggésben, amely szén-dioxidban is gazdagabb a miénknél, 95 százalékát ez a gáz alkotja.