Elképesztő lényekkel találkozott az óceánon egy motor nélkül hánykolódó kutatóhajó

A Pacific Storm kutatóhajó motorja Oregon állam partjaitól 400 kilométerre, jócskán benn a Csendes-óceán vizein robbant le egy szeptember végi napon. A rajta utazó tudósok emiatt kénytelenek voltak hamarabb a part felé venni az irányt, és útjuk közben megoldottak egy olyan rejtélyt, amely régóta foglalkoztatta a tengerbiológusokat.

A hajót motor híján vitorlákkal működtették, de ez a 3 méteres hullámok hátán és a 40 km/h sebességgel fújó szélben nem volt egyszerű dolog. Kész csoda, hogy ilyen körülmények között a kutatók ki tudtak szúrni két különleges, ritka állatot a vízben.

A csőröscetfélék a fogascetek részalrendjébe tartoznak, és ezáltal közeli rokonai a delfineknek. A laikus szemlélők minden bizonnyal össze is tévesztették volna azokkal, ám a tudósokon nem foghattak ki (képek itt).

A csőröscetfélék nagyon ritkán figyelhetők meg természetes életkörülményeik között, ezért is számított különleges áldásnak, hogy a sors éppen feléjük sodorta a bajba jutott hajót. Ezek a vízi élőlények annyira rejtett életmódot folytatnak, hogy még ma sem tudjuk, pontosan hány fajuk létezik, mekkora lehet a teljes populációjuk, sőt tulajdonképpen azt sem, mivel táplálkoznak.

„Bámulatosnak tartom, hogy itt úszkálnak a bolygónkon ezek a hatalmas állatok, de szinte sohasem látja őket senki”

– mutatott rá egy furcsaságra Robert Pitman tengerbiológus. A szakember a ma ismert 93 fogascet fajból 85-öt már a saját szemével is látott, míg a hiányzó 8-ból 6 a csőröscetfélék közé tartozik – ennyit a ritkaságukról.

Azért láthatatlanok az emberi szem számára, mert általában a nyílt óceánon tartózkodnak, messze a partoktól, és nem ritkán 1000 méteres mélységben, hogy ott halakkal és tintahalakkal táplálkozzanak. Rejtőzködésük azért is praktikus, mert így el tudják kerülni a rájuk vadászó gyilkos bálnákat.

A csőröscetfélék csak akkor kommunikálnak egymással, ha már elég mélyen vannak ahhoz, hogy az ellenségeik ne figyeljenek fel rájuk. Csupán rövid időre úsznak fel a felszínre, hogy levegővel töltsék meg a tüdejüket, aztán már le is süllyednek az óceán mélyére.

A kutatók eddig elsősorban a partra vetett tetemek révén tudták vizsgálat alá venni ezeket a titokzatos élőlényeket. Mellette nagyjából 20-féle hangfelvétellel rendelkezünk róluk, ezeken a csőröscetfélék vadászat közben kiadott, jellegzetes csiripelő hangja hallható.

A Pacific Storm kutatóhajó utasainak óriási szerencséje volt tehát, hogy rögtön két ilyen állatot is megfigyelhettek a felszínen, mindössze 400 méterre a járművüktől. Pitmannak az egyikükből sikerült mintát is vennie egy speciális eszköz segítségével.

Az így megszerzett DNS-minta révén megtudták, hogy az állatok egyike egy nőstény Hubb-féle csőröscet volt, amelyet 1945-ben sikerült azonosítani először. Feltehetőleg a társa is ehhez a fajhoz tartozott, de minden egyéb innen már csak találgatás.