Deathloop - Bérgyilkos ördögi körben

Colt, a játék hőse, akit irányítunk, minden reggel ugyanazon a tengerparton ébred. Kezdetben nem sokat tudunk arról, hogy kik vagyunk és mi vesz körül minket, de egy biztos: nagy meglepetés vár ránk. Rövidesen egy bizonyos Juliana nevű nő szól hozzánk egy rádión keresztül, folyamatosan gúnyolódva és rendszeresen emlékeztetve minket arra, hogy meg akar ölni minket. Ki kell tehát derítünk, hogy mi ez az egész és meg kell törnünk ezt a végtelen rémálmot Colt számára – miközben az egész sziget ránk vadászik.

Itt többet kell nyomozni

Az első dolog, amire nem számítasz, a Deathloop valójában egy nagy nyomozós játék. Igazi meglepetés ez, hiszen egy többfunkciós FPS-től (mert persze azért alapvetően a gyilkolásról szól a játék) azt várnánk, hogy egy csomó ellenséget kell csak kiiktatni.

Ahhoz, hogy megszakítsa ezt a pokoli hurkot, Coltnak 8 "látnokot" kell meggyilkolnia, akiknek a jelek szerint közük van ehhez a helyzethez. De csak 24 órája van arra, hogy mindenkit megöljön. Ez arra kényszeríti, hogy többet tudjon meg a célpontjairól és a sziget belső működéséről, hogy aranyat érő lehetőségeket tárjon fel, és két legyet üssön egy csapásra, vagy még többet.

Először is, a nap 4 részre oszlik: reggel, délben, délután és este. Paradox módon, a Deathloop nem állít semmilyen időbeli korlátot a játékos számára, sőt, éppen ellenkezőleg, szabadon dönthetsz, hogy mikor, hova mész és mit teszel. Másrészt két beszivárgási vagy lövöldözési fázis között rengeteg dokumentumot, feljegyzést, térképet stb. találsz, amelyek különböző nyomokhoz vezetnek. Olyan információk ezek, amelyek nem csak a célok eléréséhez adnak kulcsot, hanem ahhoz is, hogy egy kicsit többet tudj meg a sziget történelméről és szereplőiről.

Az Arkane tehát ügyesen használja ki a sztori hurokkoncepcióját, egyben időt is szánva arra, hogy kidolgozza célpontjaink hátterét, amelyet apránként fedezhetünk fel. Ráadásul a játék sztorija nem veszi magát komolyan, ahogy a főszereplővel kavarunk a következmények nélküli világ vicces és abszurd hangulatában. Ezt különösen jól szemlélteti a Colt és Juliana közötti vicces rádióbeszélgetés. Ezáltal a játék kevésbé egy véres és komoly akció lövölde - inkább egy kellemesen könnyed élményt nyújtó paródia.

Ismétlés a tudás anyja

De vajon a játékmenet szempontjából működik-e? Végül is, nagyon leegyszerűsítve, minden alkalommal ugyanazt az útvonalat járod be és ugyanazokat az embereket ölöd meg. Szerencsére itt is segít a hurok koncepciója, ahogy a sziget 4 különböző területét a nap 4 különböző időszakában bejárhatjuk. Ha ugyanazt a területet két különböző napszakban fedezed fel, az azt jelenti, hogy nem ugyanazok a lehetőségek állnak rendelkezésedre, arról nem is beszélve, hogy az ellenségek nem ugyanúgy helyezkednek el. Továbbá, minél több célpontot ölsz meg egy nap alatt, annál keményebbek lesznek az ellenfeleid.

Azáltal, hogy újra és újra meglátogatjuk ugyanazokat a helyszíneket, egyre jobban kiismerhetjük a Deathloop őrült pályatervezését. Mindannyiunkkal előfordult már, hogy egy helyszínre nehezen jutottunk el, de aztán rájöttünk, hogy van egy vagy több könnyebb útvonal is. Egy lineáris játék esetében könnyű kihagyni ezeket a finomságokat, és elfelejteni ezeket. A Deathloopnál viszont a környezet fokozatos felfedezése egyszerre élvezetes is és egyben lehetővé teszi számunkra, hogy minél optimálisabban közelítsük meg célpontjainkat.

Ha ölni kell…

A szürke agysejtjeink használata mind szép és jó, de a Deathloop azért tömérdek akciót is kínál a sokféle megközelítésen keresztül. Beszivárgás, hackelés, vagy akár Rambo-szerű gyilkos őrület, rajtad áll, hogyan teljesíted a feladataidat.

 Az időhurokban tett barangolásaink révén a Colt eszköz és fegyvertára is egyre erősödik, növekszik. Új fegyvereket, azokat javító „varázslatokat” (igen, Colt egy ilyen bérgyilkos) vagy különleges képességeket vehetünk fel, amelyeket csak a célpontjainktól gyűjthetünk be.

Például az egyik legkielégítőbb a Nexus használata. Ezzel a képességgel olyan energiahullámot tudsz varázsolni, amely földhöz szegezi az ellenséget. De ez még mind semmi: minden egyes bevitt találat a többi társra is visszahat. Hatalmas élmény, amikor ilyen módon egy tömeget intézel el. Ráadásul a tárgyakon lévő hurkokból származó energia összegyűjtésével fegyvereket, varázslatokat és energiát vihetünk át a következő időhurokba. Egyedül problémánk csak a kissé kusza menürendszerrel és azon belüli szűrési lehetőségekkel van.

Ez az intelligencia bizony elég mesterséges…

Sok óra elteltével az ember mégis kezd egyfajta monotóniát érezni, mivel a helyeket kívülről ismeri, és a pályákat egyre szűkebbnek érzni. El fog jönni az a pillanat, amikor egy teljes hurkot végigjársz egyetlen információért. Eddig a pontig a Deathloop egy jó játék, amely azonban nem kerüli el sok jelenlegi produkció egyik legnagyobb hibáját: a gyenge mesterséges intelligenciát. Elképzelhető, hogy a játékmechanika korlátjai miatt az Arkane nem akart minden egyes hurkot életképtelenné tenni azzal, hogy a környéken lévő összes ellenség a legkisebb zajra is riadóztatva van.

Szerencsére az online mód kárpótol a buta MI-ért. Az online mód aktiválásával lehetőséged van arra, hogy egy másik játékos (vagy barátod, a beállított opciótól függően), aki Julianát irányítja, „megszállja” a játékodat. Onnantól kezdve egészen másmilyen lesz a játékélmény: lényegesen megnehezedik. Az online játékmódban Juliana elzárja az alagutakat, így nem tudod elhagyni a szintet és hacsak nem hatástalanítod magad az antennáját, akkor itt ragadsz. Macska-egér játék veszi kezdetét, amely a szokásosnál sokkal több stratégiát igényel a győzelemhez. Ez legalább annyira izgalmas, mint amennyire szórakoztató, hiszen még találékonyabbnak kell lenned a túlélés és a sikeres küldetések érdekében.

Ó, azok a hatvanas évek!

Művészileg és zeneileg a Deathloopnak sikerül elmerülnie a retro-futurisztikus 60-as évek hangulatában. A grafika kidolgozása egyszerre stílusos, rendkívül részletes és egyben változatos. Ráadásul ugyanaz a hely, de más napszakban, képes meglepetéseket okozni a szemünknek.

A zenéhez az Arkana a hangrendező Michel Tremouiller mellett három zeneszerzőt kért fel: Ross Tregenzát, Tom Saltát és Erich Talabát. A zenék egyszerre pörgősek, dallamosak és a maximura pumpálják az adrenalinszintedet.

A Deathloopot PlayStation 5-ön teszteltük, és ezáltal a DualSense kontroller egyedi, lenyűgöző funkcióit maximálisan kiélvezhettük - különös tekintettel a különféle fegyverek egyedi, valósághű érzetére.

Innováció a köbön

A Deathloop kétségkívül az év egyik leginnovatívabb nagyjátéka. A francia Arkane Lyon fejlesztőgárdája nagyszerűen használja ki ezt az időhurok mechanikát, időt adva nekünk, hogy kiismerjük a környezetünket, és alaposan kitapasztaljuk magát a játékot is - legyen szó akár a pályatervezésről, a játékmenetről vagy a Blackreef történetéről. Igazi hatvanas évekbeli és mégis futurisztikus akció-kaland ez tehát – ha vevő vagy erre a stílusra, akkor kár kihagyni!