Óriáslábú egerek jelentek meg? Ráadásul simán a nyakunkba ugranak? Szó sincs róla

Az egér szó hallatán általában az ember haja az égnek áll, ahogy képzeletben maga előtt látja dézsmálni a bosszantó kis szürke jószágot. A Jerboa azonban teljesen más kategória, ráadásul a lakásunkba sem fogja felütni a fejét, mivel Észak-Afrika és Ázsia sivatagos területein él.

A kenguruszerű ugróegérfélék családja igen színes társaság, harminchárom fajuk ismert. Közülük a legbájosabb talán a hosszúfülű Jerboa.

A különc kis ugróegereket igazán szokatlan testfelépítéssel áldotta meg az evolúció. Szembetűnő lábacskáikat pásztázva tényleg egy kengurut vizionálhatunk magunk elé leginkább.

A Jerboa hátsó végtagjai legalább négyszer olyan hosszúak, mint az első lábai. A törpe bájgombóc, hogy ne essen ki az egyensúlyérzékéből egy hosszú farokkal is rendelkezik.

A különös testfelépítés, különös mozgáskultúrát is eredményez. A Jerboa szerint nem az egyenes út a legrövidebb, hiszen ha nekilendül, fura cikkcakkos ívekben veszi az akadályokat. Ez több szempontból is jövedelmező számára.

Például a céltalannak tűnő szökelléseivel a rá leső ragadozókat is megtéveszti, akik azt sem tudják, hova kapják a fejüket, ha a Jerboa nyomába kívánnak eredni. Sokszor az ugróegér még saját magát is képes meglepni, kósza megindulásai során sokszor botlik olyan étekbe, amire még ő maga sem számít. Mindez pedig leginkább a véletlennek köszönhető.

Bármilyen hihetetlen, de a Jerboa Nagy-Britannia kabalaállatkája volt a II. világháborúban. Ugyanis az ugróegeret életrevaló stratégiája miatt nagy tisztelet övezte, az Észak-Afrikában tevékenykedő Michael O’Moore-Creagh vezérőrnagy és csapata körében. A katonák taktikája is hasonló volt:

felbukkanni, gyorsan körülnézni a sivatagi környezetben, és visszaugrani a biztonságba, pont ahogy egy Jerboa is csinálja. 

Az ugróegerekkel csupán egyetlen egy probléma van, ami miatt ölebként való tartásuk sem ajánlott. Sajnos fogékonyak az emberre is ártalmas majomhimlőre, így például Amerika korlátozza is behozatalukat.

Persze azért szerencsére állatkertekben találkozhatunk velük, ehhez nem is kell olyan messzire menni, elég egy kis kitérőt tenni a budapesti Fővárosi Növény- és Állatkertbe.