Amikor a lócitrom volt az úr a pesti utcán, jöttek a citrompofozók

A megnevezés onnan ered, hogy a pesti utcán ekkor a lócitrom jelentette a legnagyobb gondot, a legtöbb elhordandó szemetetet. Főleg a vásárnapokon, amikor a fővárosba özönlöttek a vidék kereskedői.

Hiszen 19. században a fővárost keresztül-kasul behálózták a lovasutak, de ezeken kívül is rengeteg lóvontatta járgány népesítette be a zsúfolt utcákat. Jártak konflisok (egylovas bérkocsik), börgők (bőrüléses, egyfogatú bérkocsi) és cajglik (kétfogatú bérkocsi) is, és természetesen ezzel együtt járt a rengeteg lócitrom is, amit a kortársak kis eufemizmussal a ló gömbölyded ürülékének is hívtak. Az utcák annyira terítve voltak lóürülékkel, hogy a korabeli sajtó már egy brutális környezeti katasztrófával, lócitromválsággal is fenyegetett.

A lovas közlekedés – bár folyamatosan csökkent a súlya – elég sokáig tartotta magát. Kevesen tudják, de a fővárosban még az 1950-es években is lovaskocsival hordták el a szemetet a házak elől.

Az biztos, hogy nem volt könnyű dolguk. Még ha azt is hozzávesszük, hogy a hatalmas forgalom folyamatosan belenyomkodta a lócitromot a macskakövek közötti résekbe. Innen pedig a citrompofozók kapargatták ki ezeket gallyseprűik nyelvével.

^{_{Forrás: RTL Klub, Magyar Idők}}