Óriási botrány a lagzin, a vőfély olyat tudott a menyasszonyról, amit csak a vőlegénynek lehetett volna

„Mivel múltkor kértétek, hogy írjunk meglepő lagzis történeteket, ezért készültem nektek egy ilyennel. Igaz nem mostanában történt, és nem is nálunk, ettől még életem legemlékezetesebb eseménye volt, amire a mai napig kényelmetlen visszagondolni” – áll a levélben:

Évekig voltam pincér egy nagy rendezvényközpontban, és természetesen esküvőket is vállaltunk. Láttam nagyon sok szép és érzelemdús pillanatot, és voltak persze kevésbé jól sikerült alkalmak is, de végül is a párok azért mindig kézen fogva mentek haza. Egyetlen kivétellel, az viszont rendkívül rondán végződött.

Annyit tudtam csak, hogy az ifjú pár egy népszerű ceremóniamestert választott a nagy napra, sokan dicsérték, elégedettek voltak vele, és egy pontig nagyon jól tette a dolgát, felkészült volt, ültek a poénjai, jól vették a lapokat a vendégek, a játékok is viccesek voltak. Aztán jött egy kérdezz-felelekes játék a párral és a vendégekkel.

Óriási botrány a lagzin

Akire a választás esett, annak kellett válaszolni, ebből kiderült, hogy mennyire ismeri a párt, ha rosszul válaszolt, innia kellett. Egyszer eljutottak egy kérdésig, ami így szólt: az ifjú pár közül kinek van tetoválása?

A válaszoló az újdonsült férjet mondta, lévén foglalkozott is ilyesmivel, ráadásul a karján ott figyelt egy hatalmas tetoválás, mire a ceremóniamester megszólalt:

„Határeset, de elfogadjuk, azt hittem mindkettőtöknek…” - és ennél a pontnál csendben maradt, majd olyan szürkés-fehérre váltott a feje, hogy azt hittük, elájul. Kicsit meg is támaszkodott, mire láttuk, hogy a férj és a feleség arcáról is lefagyott a mosoly. A zene ment tovább, a férj pedig nagyon mérgesen és kérdőn nézett az arára, ő pedig kétségbeesve bámult maga elé.

A férj azonnal kiviharzott, kocsiba ült – pedig már nem volt szomjas – és elszáguldott. Senki nem értette, hogy mi van, a vőfély és a menyasszony eltűnt, rokonok utánuk, a vendégek meg csak lestek. Szürreális volt, ahogy vitték ki nekik a sülteket, és eszegettek, várva a csodát. Eltelt kábé 20 perc, addig mi sem tudtuk, mi történik, lesz-e valami, majd jött egy rokon, és szégyenkezve közölte a násznéppel, hogy a lagzinak vége.

Páran még ekkor is csak azt hitték, hogy ez valami vicc, de nem, lekapcsolták a zenét, a kajákat kiporciózták és szétosztották, majd hitetlenkedő fejjel szétszéledtek az emberek. Mi is nagyon kíváncsiak voltunk, ezért kifüleltük a dohányzóban, ahogy a síró feleség elfúló hangon mondja egy vigasztaló barátnőnek:

„Két éve varrta fel nekem azt a két kis csillagot...azt hitte, senki nem látta rajta kívül” – mint kiderült, intim területen volt egy tetoválása a menyasszonynak is. A vőlegény pedig egyből levágta a ceremóniamester megjegyzését, aki jobban ismerte a nőt, mint ahogy kellett volna. Azóta sem tudom, mi lett velük, de valószínűleg ez lehetett a történelem egyik legrövidebb házassága.