Évtizedekig ásott rejtélyes alagutat a sivatagban, őrült kitartásának sosem lett meg az eredménye

A Mojave-sivatag nem éppen barátságos helyszín a megszállottság kiélésére, habár kétségtelen, hogy ott aztán kevesen zavarják az embert. William Henry "Burro" Schmidt talán épp erre vágyott, terve pedig annyira bizarr volt, hogy ép ésszel nehéz felfogni.

Schmidt 1902-ben épített egy kis kunyhót egy hatalmas szikla mellé, ahol bányászati jogokkal rendelkezett, majd úgy döntött, hogy teljesen egyedül, mindenféle modern eszközt nélkülözve, kézi szerszámokkal kezdi vájni alagútját. Az embertelen hőség ellenére a férfi nem tétlenkedett, célja pedig az volt, hogy arany és más ércek után kutasson, majd az alagúton keresztül elkerülhessen egy kanyont, könnyebben szállítva így az értékes portékát.

Csaknem 38 évig kitartott az elképzelése mellett, csákánnyal és dinamittal felszerelkezve vájta a sziklát, ősztől egészen tavaszig. A nyári hónapokban tanyasi munkásként dolgozott, majd az ősz beköszöntével fogta két öszvérét, Jacket és Jenny-t, és visszament a „Rézhegyre”, hogy ismét nekilásson a bővítésnek.

Az alagút mélysége és hosszúsága folyamatosan nőtt, Schmidt pedig mindeközben teljesen elszigetelődött a társadalomtól, sokan emiatt bolondnak nézték és értelmetlennek vélték a munkáját. Végül a harmincas évek végére közel 800 méterig jutott, ám sosem tudta arra használni a járatot, ami miatt elkezdte kiépíteni. Élete utolsó éveiben már nem bírta tovább csinálni, ezért egy közeli településre költözött, végül 1954-ben elhunyt.

A férfi sohasem profitált a munkájából, az alagút viszont mostanra valódi turistalátványosság lett, és sokan ma már úgy tekintenek Schmidtre, mint aki az emberi kitartást példázza. A bejáratnál tábla őrzi a különc bányász emlékét, a hideg és hűvös vájatban pedig azóta is ott van keze munkájának nyoma, és valószínűleg évezredek múlva is őrizni fogja a sivatag a furcsa járatot.

Forrás: Joy of Exploring