Felástam a kertet és egy régi lépcsőre bukkantam: amit odalent találtam, traumatizálta az egész falut

János megvásárolt egy házat hatalmas kerttel Győr-Moson-Sopron vármegye egy kisebb településén, és amikor felásta a törmelékkel teli kertet, egy lépcsőt talált. Kiásták, lemerészkedett, és azonnal megbánta, hogy megvette azt a házat. Az ő beszámolója következik.

Nem vagyok se babonás, se vallásos. Nem hiszek a szellemekben, és a spirituális dolgokban, viszont olyasmik történtek a házunkban, amikre nem találtunk logikus magyarázatot, és most, hogy felástuk a kertet, és megtaláltuk azt a lépcsőt, megértettünk mindent. Győr-Moson-Sopron megyében vettünk a feleségemmel egy házat az egyik faluban - nem akarom megnevezni -, Szombathelyről költöztünk ide. Két éve lakunk itt, és többször történtek furcsa dolgok; csak egy-két példa: a mosógép anélkül kapcsolt be, hogy bárki hozzányúlt volna, a padlásról gyakran hallani olyan hangokat, mintha valaki lépkedne a fejünk felett (mondjuk az lehet, csak nyest volt), a 3 éves unokám egyszer, mikor nálunk volt, a nagyszobában elkezdett magában beszélni, és mikor megkérdeztem tőle, kihez beszél, azt mondta, hogy "a nénihez". A kutya pedig egyfolytában a kertnek azon a részén szaglászott, ahol törmelék volt elásva.

Merthogy a szomszédok mesélték, hogy az előző tulajdonosok, mikor átépítették a házat, az építési törmeléket oda ásták be a földbe. A kertnek azt a részét úgy kell elképzelni, hogy tele volt tégladarabokkal, mindenféle fémtárgyakkal, még egy szőnyeget is találtunk, mikor elkezdtük kiásni. Mert azért mégis rendbe akartuk hozni, hogy valahogy kinézzen. Aztán találtunk ott egy régi falépcsőt. Először azt hittük, valami gerenda darabja, de ahogy körbeástuk, láttuk, hogy fokok is vannak, tényleg egy lépcső volt.

Felhívtam az előző tulajdonost, hogy tudtak-e róla, azt állította, hogy nem. A szomszédokat is megkérdeztem, ők se tudtak róla semmit. Maga a ház egyébként a '60-as években épült, egy idősebb házaspár építtette.

Faluból hívtunk egy ismerőst, jött traktorral meg kisgéppel, segített körbe ásni a lépcsőt; egy 8 fokos lépcső vezetett le és egy vas ajtó volt a végén, a földbe volt ásva egy pinceszerű tároló. Nagy nehezen felfeszítettük, és ahogy kinyitottuk, megcsapott az állott dögszag. Azt hittem ott helyben elhányom magam, borzasztó volt.

Lámpával bevilágítottunk, hát egy nagyjából 15 négyzetméteres helyiséget kell elképzelni a föld alatt, tele volt csontokkal, meg régi polcokkal, volt egy kisebb munkaasztal is fából, már ami megmaradt belőle. De mellette emberi csont is volt, koponya, minden. Na ott kaptam majdnem szívinfarktust az ismerősömmel együtt.

Megkérdeztük a szomszédtól, hogy milyen emberek voltak az első tulajdonosok. Kiderült, hogy a férfi vadász volt, és kereskedett a leölt állatokkal, eladta a húsukat, az agancsokat, mindent. Aztán a '80-as években nyomuk veszett, nem találták meg egyiküket sem őt, sem az asszonyt. Hát most azt hiszem kiderült, hova lettek. De hogy mi történt velük, azt nem tudni, de itt a faluban is most mindenkit sokkolt mindez.

Hát még minket, engem egy életre traumatizált ez az egész. Maga a látvány örökre bevésődött az agyamba, komolyan mondom a hideg futkos azóta is a hátamon, és ha arra gondolok, hogy történnek ezek a furcsaságok is a házban, hát én már megbántam, hogy megvettük ezt a házat. Ezt az érzést nem kívánom senkinek, borzasztó. Nem tudom, hogy fogunk ezután itt élni, szerintem sehogy, én azóta rágom a nejem fülét, hogy költözzünk el innen.