Olyasmi történt a Szent János kórház fül-orr-gégészetén, amitől az egyik beteg teljesen kiakadt

A váróterem nem éppen az a hely, ahol szeretjük tölteni az időnket mások társaságában, akik ráadásul többnyire ismeretlenek és nem feltétlenül úgy viselkednek, ahogy a helyzet megkívánja.

Most éppen egy hazai kórházból érkezett egy furcsa beszámoló, habár itt a kórház csak a helyszínt biztosítja, igazából ez bárhol megtörténhetett volna, akár a boltban, vagy a metrón ülve is, csak talán ott nem lett volna ennyire feltűnő. Itt viszont egy furcsa hanghordozású hölgytől visszhangzott a váróterem, mint ahogy azt egy Threads-posztban olvashattuk:

„János kórház, fül-orr-gégészet. Mellettem egy fiatal lány telefonja megcsörren, majd a lány selypítve-affektálva veszi fel: “Nna, tiiijjjaa, tejjjelmeeeeem…”. Gondoltam, mondom neki, hogy rossz helyen van, ez nem a logopédia, de aztán az affektálás-selypítés csodás módon abbamaradt — kiderült ugyanis, hogy a barátja nem túl szép stílusban kérte számon azért, mert nem találta otthon a kocsikulcsát…”

- írta a posztoló.

A hozzászólásokra sem kellett sokat várni, érkezett is egy hasonló, csak éppen a másik nem részéről:

„Férfiaknál is rendkívül szórakoztató az affektálós barátnő-hang. Nem egyszer tanúja voltam beszélgetéseknek, ahol a tízedik mézes-mázos "- Igen, Kicsim, úgy lesz kicsim" után a csávó végre le tudta tenni és cseppet sem kedves hangon maga elé mormolta, hogy "**** be, Kicsim." Azt hittem lefordulok a székről.”

Hogy ezt a viselkedést mi váltja ki, igazából attól kellene megkérdezni, aki maga is így beszél, mindenesetre az affektálás/modorosság rendkívül feltűnő tud lenni, hiszen teljesen megjátszottnak hat és egy felvett, tanult beszédforma, amit sokszor egy másik embernél vagy embercsoportnál alkalmaznak – de persze olyan is akad, aki a sarki kisboltban is így beszél. Bárhogy is van, érdemes leszokni róla, mert teljesen természetellenes és nehezen vehető komolyan az, aki így kommunikál.