Gyilkosságról üvöltözik egy néni az egyik budapesti kerületben, már a rendőrök is kint voltak nála, tehetetlenek a lakók

Egy elkeseredett budapesti lakos írt nekünk levelet, akinek az egyik kerületben saját ingatlana van, ám nem tudja kiélvezni a biztonságos otthon nyújtotta előnyöket, az egyik helyi lakó miatt^*:

Kedves Promotions.hu! Köszönöm, ha tudtok segíteni, ebben az áldatlan állapotban. Tudom, meg fogom kapni, hogy költözzek tanyára, de az az igazság, hogy rengeteg pénzem van benne ebbe a kis kétszobás panelben és nem igazán tudnék most megvalósítani egy költözést. Többen is szenvedünk egy konkrét probléma miatt: az egyik lakó, egy idős, néni szörnyűségeket kiabál éjszakánként. 

Valószínűleg demenciája van, a rokonai ritkán látogatják és nem maradnak éjszakára, nem is tervezik, így tőlük nem tudunk segítséget kérni. Legjobb tudomásom szerint már a rendőrség is volt kint (bár én ekkor éppen nyaraltam és csak fél füllel hallottam az infót), de változás nem történt a nénivel. Óbégat, kiabál, csapkod, ráadásul nagyon rémisztő dolgokat: emberrablásról, meg egyéb gonoszságokról beszél, látni vél nem létező, soha meg nem történt dolgokat és képtelenség őt kimozdítani a tévképzeteiből.

Volt már, hogy napközben találkoztunk, akkor egészen el lehet vele beszélgetni, de az éjszakai incidensekre nem reagál. A lakók teljes mértékben tehetetlenek. Több lakógyűlésen is volt ez már téma, de nem született megoldás a dologra, mindenki csak széttárja a kezét, hogy ez nem az ő dolga.

A kiabálás miatt már nem tudunk aludni, többször felébredünk éjszaka, kialvatlanok vagyunk, a szomszédját azért rúgták ki a munkahelyéről, mert többször is elaludt az irodában. Van bárkinek ötlete, hogy mit lehetne ezzel csinálni? Nem vagyok büszke magamra, de néha már nagyon nem felebaráti gondolataim vannak, sírok az idegtől. Mit lehetne tenni? Tényleg a költözés az egyetlen megoldás? Hallom, hogy néha egyik-másik lakó elborul és kiüvölt neki, akkor egy fél óráig csend van, de újrakezdi. Valószínűleg nappal alszik. Volt bárki hasonló helyzetben? A füldugó sem segít sajnos. Ingerült és ideges vagyok már a családommal is és én is érzem magamon, hogy egyre kevésbé tudok bármire koncentrálni és már rettegek az éjszakától, a lefekvéstől. Néha korábban ágyba bújuk, hogy legyen egy pár órám pihenni, de ez sem tartható sokáig.

_{*A beérkezett levelet változtatás nélkül közöljük, annak tartalmáért felelősséget nem tudunk vállalni.}