Óriási szikladarab okozott 500 méter magas megacunamit, azóta is emlegetik a szörnyű rekordhullámot

Átlagos napra ébredtek 1958-ban a Lituya-öböl mentén élő emberek, ahol alig néhány százan éltek. Azonban rövidesen katasztrofális, a Richter-skálán mért közel 8-as erősségű földrengés rázta meg a környéket, és a legrosszabb még csak ezt követően jött.

Egy hatalmas, közel egy kilométer átmérőjű szikladarab ugyanis a földmozgás következtében leszakadt az öböl oldaláról, és 600 méter zuhanást követően a vízbe csapódott. Ennek következményeképp hatalmas víztömeg lökődött ki a fjord sziklafalára, amely egészen 524 méteres magasságig ért, ami abszolút rekordnak számít az eddig észlelt cunamik között.

A közeli Yakutat-öbölnél álló horgászok ebből először csak annyit vettek észre, hogy a vízszint pillanatok alatt 30 métert süllyedt, majd hatalmas, mintegy 150 méteres hullámok indultak meg a part felé. Két horgászt soha többet nem láttak.

Néhány túlélő azonban halászhajókon vészelte át a kataklizmát. Egyikük elmesélte, hogy hajója a hullám tetején libegett, alatta pedig fákat látott. A természeti katasztrófa mértékét nézve kisebb csoda, hogy csak öten vesztették életüket.

A Nyugati Államok Szeizmikus Tanácsa szerint fontos tanulságokkal járt a katasztrófa, mint mondták, a földrengés olyan erős volt, a cunami pedig olyan gyorsan csapott le, hogy esély sem volt biztonságos helyre menekíteni az embereket. Mint közölték, rendkívül fontos az ilyen események dokumentálása, egyben a magas szeizmikus aktivitású, vagy szőkőárveszély által fenyegetett partszakaszok beépítését nagyon át kell gondolni, hiszen egy sűrűbben lakott területen rengetegen vesztették volna életüket.

A szökőár mindent letarolt, amit csak elért, gyökerestől kitépve a fákat. Hatásai még ma is láthatók a műholdképeken, a cunami határai az azóta kinőtt fák lombkoronáján keresztül térképezhetők fel.

Forrás: IFL Science