Az ősi civilizáció teremtő erőt tulajdonított a nagy örvényeknek, amit kozmikus erők mozgattak

Az Eridu Genesis egy sumer teremtésmítosz, amely a világ és az emberiség eredetének egyik legkorábbi feljegyzett története, és fontos betekintést nyújt a korai sumer világképbe, vallási elképzelésekbe. Nevét az ősi Eridu városáról kapta, amely a mezopotámiai civilizáció egyik legkorábbi központja volt, emellett a kultúra és vallás bölcsőjeként ismerték.

Beszámol többek között az ősi városok megalapításáról, melyeket hitük szerint az isteneik hozták létre, hogy megteremtsék a civilizáció alapjait. Fontos szerepet kap benne a nagy özönvíz is, amit az istenek okoznak, hogy megszabadítsák az embereket bűneiktől – ez ismerős lehet a bibliai történetekből is, a bárka szintén közös motívumnak számít.

Kísértetiesen hasonlít az 5000 éves sumér írásmű a magyarhoz, hihetetlen felfedezés

Olvass tovább...

Olvass tovább...

A víznek azonban nem csak pusztító, hanem teremtő erejét is kiemelik, a világ létrejöttét ugyanis a nagy örvénynek tulajdonítják, ami az óceán mélyén rejtőzködő misztikus erő, mely meghaladja az emberi képzeletet.

A nagy örvényt azonban nem csak a teremtéssel, hanem az univerzum kozmikus erőivel is összefüggésbe hozták. Hitük alapján ezek az istenek és a természet közötti szoros kapcsot jelképezik, az Eridu Genesis egyik fontos üzenete pedig, hogy az emberiségnek tiszteletben kell tartani a kozmikus erőket, valamint a természetet is.

Egy hegyen tényleg megtalálták Noé bárkáját?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Az ősi sumer teremtéstörténetet ékírásos kőtáblákon őrizték meg az utókor számára, azonban egy része, amely éppen az emberi teremtés folyamatát írja le – hiányzik. A hozzávetőlegesen 3600 éves történet vége szintén ismeretlen. A töredékből azonban kiolvasták, hogy az istenek haragját az emberek hangoskodása váltotta ki.

A leírás talán legérdekesebb jellemzője, hogy a történelem különböző időszakai során több mítoszban is megjelent a vízözön és a bárka, valamint az emberiség megtisztítása a bűnöktől.

Forrás: Ősi könyvtár