Különös titkot rejt a budapesti metróhálózata, még a város lakói sem tudják, mi lapul a föld alatt

Budapest, akár csak számos más nagyváros, rengeteg titkot rejt a föld alatt. A metróhálózat nem csupán közlekedési célt szolgál, hanem a hidegháború idejéből származó óvóhelyek kiterjedt hálózatát is magában foglalja. Ezeket a bunkereket úgy tervezték, hogy ellenálljanak egy atombomba robbanásának is, bár sok lakos talán nem is tud a létezésükről. A jelenlegi globális események fényében ezek az óvóhelyek ismét előtérbe kerültek.

120 ezer forintot kérnek el pár órányi szórakozásért ezen a budapesti helyen, mutatjuk mit kapsz a pénzedért

Olvass tovább...

A budapesti földalatti óvóhelyek története a hidegháború idejére nyúlik vissza, amikor a nukleáris háború fenyegetése valós veszélyt jelentett. A vasfüggöny leomlása előtt a lakosság rendszeres légvédelmi gyakorlatokon vett részt, és vészhelyzet esetére begyakorolták az evakuálási útvonalakat. Minden épületnek volt kijelölt biztonsági területe, de ezeket a szabályozásokat később, főként anyagi okok miatt, megszüntették.

A budapesti metrórendszerben még mindig működőképes bunkerek találhatók, amelyeket úgy terveztek, hogy válsághelyzetben rövid ideig megvédjék a lakosságot. Az M2-es és M3-as metróvonalakon elhelyezkedő óvóhelyek akár 220 000 ember számára is menedéket nyújthatnak. Gulyás Attila, a Metró Dolgozók Szakszervezetének elnöke, hangsúlyozta a rendszer hatékonyságát és folyamatos karbantartásának fontosságát.

Ezek a földalatti óvóhelyek alapvető funkciókkal vannak felszerelve, amelyek több tízezer ember számára három napig biztosítják az életfeltételeket. Személyenként körülbelül fél négyzetméter jut, hogy minimális komfortot biztosítsanak. A mozgólépcsők tetején és alján lévő masszív, ólommal bélelt zsilipajtók hidraulikusan záródnak, hermetikusan elzárva a területet.

A bunkerek szellőzőrendszere több gázszűrő réteggel van ellátva, amelyek tisztítják a külső levegőt. Szennyeződés esetén az acélajtók lezárhatók, hogy megakadályozzák a szennyező anyagok terjedését. Az alagutak falában fúrt kutak biztosítják a vízellátást, naponta akár 30 liter vizet személyenként.

Az esetleges orvosi szükségletekre mobil egészségügyi egységeket állíthatnak fel a peronokon, amelyek orvosi vizsgálatok és műtétek elvégzésére is alkalmasak. Speciális lépcsőket szerelnek össze, hogy megkönnyítsék az emberek mozgását a peronokról a vágányokra.

Bár a metróbunkerek jól felszereltek, ágyak nincsenek, így az embereknek a földön kell ülniük vagy feküdniük. Gulyás Attila kiemelte a pánikhelyzetek kezelésének fontosságát, és a személyzet szerepét az ilyen helyzetek kezelésében. Bár a rendszert már éjszakai gyakorlatok során tesztelték, a valós körülmények közötti tesztelés még nem történt meg.