Hazánkban termesztik a legjobbat ebből a gyümölcsből: halálos betegségek megelőzésére is bizonyítottan jó ez a finomság

A kedvező éghajlati viszonyok között termő magyar meggyfajtákat nemcsak finomságuk, hanem egészségügyi előnyeik miatt is érdemes kiemelni. Magyarországon őshonos a meggy, így hazai termesztésének alapját olyan tájra jellemző fajták adják, mint az Újfehértói fürtös, a Debreceni bőtermő és a Kántorjánosi. E fajták nemcsak ízletesek, hanem beltartalmi értékeik miatt is kiemelkedők.

„A magyar meggy nemcsak ízletes, de egészségesebb is, mint a széles körben termesztett ipari fajták” – írta a Magyar Mezőgazdaság. Amerikai kutatások kimutatták, hogy az Újfehértói fürtös tizenötször több antioxidánst tartalmaz, mint a Montmorency. Hazai kísérletek pedig igazolták a meggylé antimikrobiális hatását, sőt antocianin-kivonatot is sikerült készíteni belőle, amelyek hatékonyabban csökkentik a vérnyomást és a koleszterinszintet, mint a gyógyszerek.

Az amerikai vizsgálatok szerint napi 2,5 deciliter meggylé fogyasztása csökkenti a szívbetegségek, az agyvérzés és a vastagbélrák kockázatát. Praktikus információ, hogy a meggynek nemcsak a gyümölcse, hanem a kocsánya, levele és a fa törzsén képződő mézgája is jótékony hatású.

Ez utóbbi, a fakéreg nyílásain kiszivárgó sárgás, ragacsos, nyúlós, áttetsző anyag, melyet macskaméznek, koldusméznek, mézgagyantának, famézgának, gyantagyöngynek, gyantakönnynek vagy akár facsipának is neveznek, szintén hasznos a szervezet számára.

Banándráma: egy eladó hihetetlen állatot talált a gyümölcsök között

Olvass tovább...

Az Újfehértói fürtös mellett egészségügyi szempontból kiemelkedik az „Érdi jubileum” fajta, amely az egyik legmagasabb szárazanyag- és antioxidánstartalommal bír. Színanyaga gyönyörű, és feldolgozás során sem változik, ráadásul sokáig a fán maradhat anélkül, hogy felkopaszodna.

A magyar meggyfajták között találhatók olyanok is, amelyek ellenállnak a legveszélyesebb növényi betegségekkel szemben, mint például a monília, a blumeriellás betegség és a citospóra. Ilyen fajta például a Csengődi és az egyik legújabb, a Márta.

Általánosságban elmondható, hogy a meggy enyhén meszes, középkötött vályogtalajon fejlődik a legjobban. Sajmeggyalanyra ültetik, ami erős növekedésű, jól tűri az újratelepítést, de vízigényes. Száraz nyarainkon öntözni kell a meggyfákat, különösen a termőrügyképzés időszakában, a nyár második felében.

A meggy a termésérésig jelentős mennyiségű nitrogént igényel, és más gyümölcsfákhoz hasonlóan a kálium a legfontosabb tápanyaga. Fontos a cink és bór megfelelő utánpótlása is, amelyeket szüret után, lombtrágyaként érdemes kijuttatni. Ez azért lényeges, mert a fák ilyenkor gyűjtik össze a következő évben szükséges tápanyagokat. A lombtrágyázáson túl öntözéssel és növényvédelemmel lehet gondoskodni a fák egészségéről.

A meggyfák metszésekor, fajtától függően, az orsós, kúp alakú korona kialakítására kell törekedni. Ez a koronaforma egyszerűbb metszést tesz lehetővé, és jól átjárja a napfény. Az elágazásokat, amelyek a törzsön és a vázágakon vastagabbak a tövüknél, nem szabad meghagyni, mert ezek túlerősödve felboríthatják a korona egyensúlyát.

A magyar meggy nemcsak ízletes, hanem rendkívül egészséges is, köszönhetően magas antioxidáns-tartalmának és számos jótékony hatásának. A hazai fajták, mint az Újfehértói fürtös és az Érdi jubileum, kiemelkedő beltartalmi értékekkel rendelkeznek, és a betegségekkel szembeni ellenálló képességük is figyelemre méltó. A megfelelő termesztési és metszési technikák alkalmazásával a magyar meggyfa egészséges, bőséges termést hozhat, amely hozzájárul az egészség megőrzéséhez.