Belenéztem a fiam iskolatáskájába és meghűlt bennem a vér: senkinek nem kívánom azt a pillanatot amit átéltem

Mónika az édesanyák szokásos életét élte, amikor a rendetlen fia után keresett valamit. Kinyitotta az iskolatáskáját, ezzel pedig azóta tartó idegrohamot szerzett magának. Most az ő történetét olvashatjátok:

Sziasztok! Őszintén érdekelne, hogy ti mit tennétek a helyemben, vagy volt-e már valaki hasonló szituációban. Az az igazság, hogy mint minden szülő, én is nagyon nehezen fogadom el, hogy a fiam felnőtt, azonban a mostani felfedezésem után ezt a tényt egyértelműen nem vehetem már semmibe. Van amiben persze sose fog változni: még ma is én kajtatok utána, ha valami elveszett, nem találja, kérdésem van, magától semmit nem mesél, rendetlen, rumlis. Így az a szabály, hogy hetente egyszer végignézem az ellenőrzőjét, így neki sem kell naponta beszámolnia az eseményekről, de én is képben maradok a dolgaival.

Amikorra a csekkolás esett volna, akkor épp nem volt otthon, lement a haverjaival focizni, szóval gondoltam, hogy kiszolgálom magam. Kinyitottam a táskáját és legnagyobb meglepetésemre benne volt a tablete, ráadásul bekapcsolt állapotban és az egyik osztálytársáról volt ott egy finoman szólva is ledér fotó. Teljesen megdöbbentem, a lánnyal osztálytársak voltak és megjelenésre egy nagyon szelíd teremtésnek tűnt. Azonnal bekapcsolt bennem az aggodalom és nem tudtam felülkerekedni a kíváncsiságomon. Így beleolvastam a beszélgetésbe. Úgy tűnt, hogy a lányka és a fiam eléggé közel kerültek egymáshoz, a fiatalok úgy tűnik, hogy nem csak fotókat cseréltek, hanem egy kicsit már tovább is léptek.

A kellemetlen felfedezés teljesen lesokkolt: tovább görgetve azt is láttam, hogy a fiam is küldött neki hasonló képeket. Ismerem a lány anyukáját és nem tudom, hogy most mit kellene tennem. Felhívjam őt? Napok óta ott van a telefon a kezembe és nem tudom, hogy kellene-e őt tájékoztatnom arról, ami elkezdődött közte és a fiam között. Nem tűnik úgy, hogy tudna róla, viszont szerintem joga lenne hozzá. Már csak azért is, hogy elbeszélgessen a lányával, nehogy valami hülyeséget tegyenek.

Én sem tudom, hogy hogyan kellene beszélnem a fiammal, nem igazán volt ez téma eddig közöttünk és nem tudtam, hogy 16 évesen már ilyen vágyai lehetnek. Rossz szülőnek érzem magam, hogy nem vettem észre semmit, rossz szülőnek érzem magam, mert nem mondta el nekem és azért is, mert belenéztem a privát levelezésében. Kérlek, ne ítéljetek el, de most komolyan, mit lépjek?

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.