Lehetetlenség megszökni a legszigorúbb orosz börtönből, ami a rabok szerint még a halálnál is rosszabb
A rettegett Fekete Delfin a legkegyetlenebb bűnözőket is megtöri idővel.
Oroszországban nem bánnak kesztyűs kézzel a bűnözőkkel, és bár a halálbüntetés 1999 óta már itt sincs érvényben, a rabok jelentős része inkább mégis az választaná, mint hogy ide kerüljön.
Az épület előtt álló baljós szoborról elnevezett büntetés-végrehajtási intézménybe persze nem a bolti tolvajokat zárják. És aki ide kerül, az egy csepp könyörületre sem számíthat a börtönőröktől, hiszen korábban maguk az elítéltek sem kegyelmeztek áldozataiknak.
A fagyos Szibériában, a kazah határtól nem messze lévő börtönben hétszázan várják a végítélet óráját, többségük ugyanis életfogytiglani büntetését tölti. Az itt raboskodók több mint 3500 ember haláláért felelősek, sokan olyan kegyetlenséggel mészárolták le áldozataikat, amit ép ésszel nem is lehet felfogni.
50 perces börtönbüntetés, ez akár világrekord is lehet
Olvass tovább...
Sokat elárulnak Georg Spöttle biztonságpolitikai szakértő szavai, aki a márciusi, 140 életet követelő moszkvai terrortámadás után nyilatkozott a Magyar Nemzetnek arról, hogy mi vár a Fekete Delfin új lakóira:
„Sokan mondják, hogy még a halál is jobb, mint ott raboskodni, hiszen pszichopaták, sorozatgyilkosok, kannibálok közé kerül az, akit oda helyeznek. Szűkösek a helyek, négy és fél négyzetméterre három ember jut, és nem lehet tudni, hogy az, aki egy cellában van bent az emberrel, éjszaka akar-e enni belőle."
Különleges színű rendőrautót szúrtak ki az életfogytiglanra ítélt Portik Tamás tárgyalásán a felfegyverzett TEK-esek között
Olvass tovább...
Az elítéltek természetesen 24 órás kamerás megfigyelés alatt állnak, a három biztonsági acélajtó mögött található, alig 4,5 négyzetméteres cellájukat pedig negyedóránként őrzik. Naponta összesen 90 percet lehetnek a cellán kívül, a „sétáló” egy rácsozott tetejű betonketrec, ahol föl, s alá járkálnak az elítéltek.
A börtönőrök speciális testtartásban vezetik vissza a bűnelkövetőket, hogy ne tudják feltérképezni a börtönt, a szökés teljességgel kizárt, még senkinek sem sikerült korábban. A napi étkezés általában leves és kenyér, a körülmények pedig minden szempontból spártaiak.
Sokan a gulág táboraihoz hasonlítják a börtönt, több elítélt pedig öncsonkítással tiltakozik a körülmények ellen. A börtönőrök nem tekintik embereknek a rabokat, és úgy vélik, hogy ők sem hallották meg áldozataik tiltakozását, amikor kegyetlenül végeztek velük.
