A piramisokhoz közel van egy mesés sziget, ahol több a drágakő, mint a fa: az ókor uralkodói is innen szerezték a koronaékszereiket

Egy drágakövekből álló sziget úgy hangozhat, mintha egy rumos kalóz álma lenne, de ha a Vörös-tengeren hajózik, talán elég szerencsés lesz, hogy megtalálja Zabargad szigetét. A kis szigetet egy kopár felszín alkotja, amely peridotittal, gyönyörű peridot drágakövekkel átszőtt kőzettel van tele. 

A Zabargad-sziget körülbelül 50 kilométerre található Egyiptom déli partjaitól, a Vörös-tenger Foul-öbölnek nevezett részén. A mindössze 4,5 négyzetkilométeres méretével ez a legnagyobb az ebben az öbölben található szigetek közül - és kétségkívül a legfurcsább.

Zabargad arról is híres, hogy "lakatlan sziget". Nagyon kevés édesvíz található rajta, és szinte semmilyen életnek nem ad otthont, kivéve néhány költő tengeri madarat és egy ritka halászsólymot. Ami azonban hiányzik a biológiai sokféleségből, azt pótolja a geológia és a történelem.

Az ókorban a szigetről gyűjtötték a peridotot, amelyet a Földközi-tenger ősi királyságai felett uralkodó királyok ékszereihez használtak. A Zabargadon folytatott bányászat legkorábbi bizonyítékai az ókori egyiptomiakhoz vezethetők vissza több mint 3500 évvel ezelőttre.  

Az ókori görögök "Topazios"-nak nevezték a szigetet, mivel úgy vélték, hogy a topáz drágakövek forrása. A tudósok azonban azóta a sziget felszínének kőzetanyagát peridotitként azonosították, amely egy olivinben és piroxénben gazdag, durva szemcséjű magmás kőzet. A peridotit kőzetben drágakőminőségű olivin-gyülekezetek képződhetnek, amelyek élénkzöld drágakőként, a periaszként ismert drágakő formájában jelennek meg.