Harci repülők motorjait is gyártották a Budapest alatti alagútrendszer titkos termeiben, hihetetlen, mi mindenre használták a régi járatokat

Budapest föld alatti helyszínei sokkal izgalmasabbak, mint gondolnánk. Elég csak a sokak által ismert Rákosi-bunkert megemlíteni, ennél azonban jóval nagyobb és szerteágazóbb labirintusok is léteznek a fővárosban.

Ezek közül is kiemelkedik a kőbányai alagútrendszer, melynek története egészen az 1200-as évekig nyúlik vissza, és melyet az 19. század végéig kőfejtőnek, majd boros- és söröspinceként is használtak.

A Dreher Sörgyár ipartelepéhez tartozó járatokban csaknem tízezer négyzetméteren működött árpacsíráztató, a mintegy 18 ezer hektoliter sört pedig több száz fa és üvegkádban erjesztették. A következő évtizedekben további szakaszokkal bővítették rendszert, melynek hossza később már a 35 kilométert is meghaladta.

A föld alatti komplexum szövevényes világának rejtélyei között több, mindössze 2009-ben felfedezett, kicsempézett terem is szerepel, amely korábban még egyetlen ismert térképen sem szerepelt. A szeszfőzde gépházának ötszintes építményét pedig ma már csak búvárok közelíthetik meg, lévén elöntötte a talajvíz a 44 mélységben lévő részeket.

1941-ben aztán a magyar-német repülőipari paktum miatt a meglévők mellé újabb repülőgépgyárakat kellett létesíteni az országban, ám mivel 1944-re az amerikai bombázások a Weiss Manfréd Műveket és a Magyar Waggon- és Gépgyárat is érintették, így végül a termelési egységek egy része is a kőbányai pincerendszerben lett kialakítva.

Habár a helyhiány így is problémát okozott, a 15 millió pengős beruházás végül eredményessé vált. Kőbányán a DB 605 motorokból néhány hónap alatt egy híján kétszázat gyártottak a Luftwaffe részére.

Nem sokkal később azonban már jelentősen lecsökkent a termelés, a szovjet csapatok közeledése miatt pedig a korábban Magyarországon létesített gyárakat végül német és osztrák területekre telepítették át, a pincerendszer innentől leginkább óvóhelyként funkcionált.

Forrás: Falanszter blog