A második gyermekemet várom, de az első sem a férjemé: viszont félek ez most nagyon feltűnő lesz és lebukok

Flóra vétkezett, nem is egyszer. Hogy megbánta-e? Azt majd ő maga elmeséli. Most az ő történetét olvashatjátok:

Nem is tudom köszönjek-e. Egyeztettem az szerkesztővel, hogy milyen címet ad a cikknek, így biztos vagyok benne, hogy a legtöbb olvasó már az alapján ítélkezik. Erre pedig semmi szükségem. Nehéz helyzetben voltam és vagyok. Egész életemben családot akartam. Ha megkérdezték az óvodában mi akarok lenni: anyuka. Megkérdezték a suli első osztályában: anyuka. Felsőben? Anyuka. Egyetemen? Anyuka. Munkahelyen? Kitaláljátok. És hirtelen a sok gyökér után megismerkedtem A FÉRFIVEL. Tudom klisés, önsegítős, feminista, de így éreztem.

A dolgaink tökéletesen haladtak. Összeköltöztünk és megkérte a kezem: szerencsére ő is úgy gondolta, hogy egymásnak valóak vagyunk. Aztán megbeszéltük a családalapítást. Mindketten ezt akartuk. Biztosak voltunk benne, és nem féltünk az unalmas házasélettől sem, hiszen minden annyira remekül és túlfűtötten működött. Elkezdtük a babagyártást, de csak nem lett eredmény. Egyre jobban próbálkoztunk, de semmi. Aztán elmentünk egy orvoshoz, az én javaslatomra, aki mintát vett mindkettőnktől. Az eredmény akkor érkezett meg, amikor éppen én voltam gépnél. Megnyitottam: nálam minden rendben, a férjem majdnem steril.

Az eredmény teljesen lesújtott. De erős, összeszedett nő vagyok, azonnal a lehetőségeken gondolkoztam. Mielőtt felmerülne a téma, tisztázom: a férjem teljes mértékben elutasítja az örökbefogadást és a mesterséges megtermékenyítést.

Én viszont mindenképp gyermeket szerettem volna, így... ezt az email-t elegánsan töröltem. Tudtam mit kell tennem. Felregisztráltam egy társkereső oldalra, ahol jeleztem, hogy intelligens, értelmes férfit szeretnék találni kalandra. Így lett egy szeretőm, akivel alig pár alkalom alatt teherbe is estem. Gyönyörű volt a terhességem, a férjemmel és velem is madarat lehetett volna fogatni. A első gyerek simán megszületett. Családként éltünk és tökéletes volt minden. Ahogy teltek a hónapok közös megegyezéssel megbeszéltük, hogy szeretnénk második gyermeket is.

A metódus ugyanaz volt. Ráfeküdtünk a témára, én pedig aktiváltam újra a profilomat. Ismét megtörtént a dolog, reménykedtem a legjobbakban, de aztán... rám írt még egy férfi. Pontosan az esetem volt. Felsejlett a fejemben egy éjszaka, egy izgalmas szerető képével és belementem. Engedtem a vágyaknak. A megszokás miatt azonban nem húztam óvszert és ez csak később tudatosult bennem. Most terhes vagyok. Azt gondolhatnánk mindegy a dolog, az első is hasonlóan fogant, csakhogy a második egy Budapestre látogató indiai turista volt. A második gyermekem születésénél 50 százalék esélyem van arra, hogy le fogok bukni és most rettegek. De... ugyanakkor jó feleségnek gondolom magamat. Nem terheltem a férjemet a gondolattal, hogy nem lehet saját gyermeke.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.