Meglátta a barátja kávéspoharára írt feliratot a kukába dobva, ezután önkívületlenül rohant a kávézóba kideríteni, hogy mi történt

Betti és a barátja sokat veszekedtek azon, hogy a fiú minden egyes nap iszik egy drága kávét. Megbeszélték, hogy spórolnak, azonban a srác képtelen volt lemondani a szinte luxusnak számító nedűről. Ám a kávén kívül más oka is volt annak, hogy a kávézóba járt. Most az ő történetüket olvashatjátok:

Napi 2000 Forint. Nagyjából ennyi megy el minden egyes nap kávéra, abban a bizonyos kávézóban és Norbit, a pasimat egyszerűen nem tudtam leszoktatni róla. Hiába mondtam neki, hogy ez havi szinten milyen kiadás, azt mondta másra nem igazán költ és ennyi jár neki. Sokat vitáztunk ezen, egy idő után pedig inkább kerültük a témát, de albérletben, fizetésből élve egy kicsit luxusnak gondolom azt, hogy havi 60 ezer forintot valaki valami olyanra költsön, amit otthon is meg tud csinálni.

A férjem hazajött a bevásárlásból, mikor belenéztem a szatyorba, akkor az egész életem összeomlott és nem tudom feldolgozni

Olvass tovább...

Egyik nap nagyon ideges voltam, feszült volt a légkör a munkahelyemen, így amikor hazaérve megláttam a kávézó poharát a kukában, akkor teljesen eldurrant az agyam. Már épp hívtam volna, hogy levezessem rajta a feszültséget, amikor megakadt a szemem a poháron lévő feliraton.

A kezembe fogtam a poharat és nem akartam elhinni, amit látok. Valóban Máténak hívták a barátomat. Tudtam, hogy melyik kávézó esik neki útba, fogtam a poharat és azonnal elindultam. Ömlöttek a könnyeim, mintha testen kívüli élményem lett volna. Beértem, két lány állt a pultban. Odamentem hozzájuk és remegő kézzel megkérdeztem, melyikőjük írta a poharat.

Az egyik lány mosolyogva válaszolt és mondta, hogy ő írta. Megkérdeztem, hogy kinek szánta és bár furcsállta a kérdést, de elmondta a teljes nevét. Most már semmi kétség nem volt: ez a nő terhes volt a páromtól. Nem akartam felvilágosítani őt. Annyira boldog volt, mosolygott, fiatal volt, tele ábrándokkal. Kérdezett tőlem egy-két dolgot, de nem emlékszem, pontosan mik voltak azok, nem voltam magamál.

Hazamentem, a poharat kitettem az asztalra. A barátom is hazaért időközben. Meglátta a poharat és egyből kiabálni kezdett.

A kezébe volt a pohár és még mindig arról magyarázott, hogy ne szóljak bele a költéseibe, amikor hirtelen csendbe maradt. Az arca elsápadt és rám nézett. Mondani próbált valamit, de nem jött ki hang a száján. A figyelmetlensége elemi erővel tarolta le, de mást is láttam az arcán: örömöt, szégyent, haragot, másodpercenként változott. Soha eszembe sem jutott, hogy a megcsalástól kellene tartanom, a lebukás módja pedig... nem is minősítem. Mérhetetlenül megalázónak éreztem.

Leültünk beszélgetni, próbáltunk higgadtak maradni. Elmondta, hogy régóta szakítani akart velem és hogy szerelmes a másik lányba, aki nem tud rólam. Mondtam neki, hogy beszéltem vele, ekkor rettent meg igazán. Megígértem, hogy nem mondok semmit az új barátnőjének. Szétköltöztünk. Utoljára azt mondta nekem, hogy talán ha nem problémáztam volna olyan dolgokon, minthogy mennyit költ a kávéra és nem akartam volna az élete minden pillanatát rendszabályozni, akkor talán még most is együtt lennénk. Még túlságosan fáj, hogy azon gondolkozzak, miben kellene változnom.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.