A barátom és én szüzen házasodtunk össze, ezért ki akarta próbálni egy másik lánnyal is: feltette nekem a kérdést

Vajk és Cintia nagyon fiatalon házasodtak össze. A boldogságuk sokáig tartott, azonban egy idő után a férjben kételyek merültek fel, amik éket vertek kettőjük közé. Most ő történetüket olvashatjátok:

Sziasztok! Én és a férjem 16 éves korunk óta vagyunk együtt. Ő volt nekem az első (és egyetlen) férfi az életemben. 20 évesek elmúltunk és leérettségiztünk, amikor először testiségre került sor. Nem vallási oka volt, nem tiltottak a szüleink, egyszerűen valahogy így éreztük helyesnek. Szüzen házasodtunk össze, nem szerettük volna elkapkodni a dolgokat. Azóta eltelt 6 év és éreztem, hogy valami nincs rendben. A férjem egyre szótlanabb, búskomorabb lett, nem volt kedve a közös programokhoz és hozzám sem. Volt, hogy hetekig egymáshoz se nyúltunk.

Egyik este eldöntöttem, hogy nem hagyom kibújni a téma alól és leültettem. Nagyon határozott voltam, de belül remegett a gyomrom. Nagyon rossz érzésem volt és valahogy éreztem a zsigereimben, hogy ez a beszélgetés mindent meg fog változtatni. És így is történt.

A férjem nagyot sóhajtott és végül megtört a jég: elmondta, hogy van egy kolléganője, aki bizonyos vágyakat ébresztett fel benne és emiatt elgondolkozott. Mostanában egyre jobban bántja a a gondolat, hogy csak velem volt és nem tudja, hogy milyen egy másik nő érintése és közelsége. Megnyugtatott, hogy a megcsalás teljesen kizárt, de egy ideje fogalmazódik benne a gondolat, hogy szeretne egy másik nővel is együtt lenni és kipróbálni milyen ez. Mint mondta, a kíváncsiság a másik nő iránt minden idejét és erejét felemészti és szerinte minden visszatérhetne a rendes kerékvágásba ha engedélyt adnék neki erre.

Mintha tőrt döftek volna a szívembe. Nem tudtam hogyan reagáljak, de szerencsére van egy racionális oldalam is, ami pedig értette, hogy miért lenne erre szüksége. Kértem egy hét gondolkodási időt. Ebben az egy hétben sokkal kedvesebb és figyelmesebb lett, nekem pedig emiatt sokkal nehezebb volt azt mondanom neki, hogy tegye meg amire vágyik. Végül aztán megkapta a zöld utat. A kolléganőjével megbeszélt egy vacsorát. Azt mondta, hogy siet haza a lehetőségekhez képest. Én álmatlanul ültem a fotelben, kisírt szemekkel és vártam haza a férjem. 11 óravolt, aztán éjfél, szinte vánszorogtak a percek. Hajnali négykor még mindig sehol nem volt. Ekkor hívtam fel először. Majd reggel lett, aztán dél. Majd délután. Még mindig semmi hír nem volt róla. A következő éjszakát sem töltötte otthon. Ekkor már őrjöngtem. Harmadnap délelőtt ért haza.

Üvöltöttem. Nekitámadtam. Az ő szemei is ki voltak sírva. Azt mondta egész hazafele úton sírt, mert annyira nehéz ez, de beigazolódott az, amitől tartott: nem szerelmes már belém. Nem szeret hozzám bújni, megcsókolni. A legjobb, legmélyebb és legkedvesebb barátja vagyok és ennyi. Kiment a vér a lábamból és összeestem. Mikor felkeltem reméltem, hogy csak álmodom, de a valóság arcul ütött: kitartott az álláspontja mellett.

Mikor már egyikünk sem sírt, megbeszéltük a részleteket. Mintha sohasem lettünk volna házasok: szóba kerültek az anyagiak, a lakás és vagyonmegosztás. Nem kérdeztem, hogy a másik nővel akar-e lenni, nem bírtam volna ki a választ. Majd kiköltözött. Még azon a héten. Azóta is emészt a gondolat, hogyha nem mondom neki, hogy félreléphet, vajon még együtt lennénk? Meg tudtuk volna oldani ezt az egész helyzetet? Elrontottam valamit? Tehettem volna valamit másképpen? Válaszaim nincsenek, csak kérdéseim, de azt tudom, hogy ez jobban fáj, mint eddig bármi az életben.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.