A történelemkönyvek mélyen hallgatnak Kossuth Lajos elfeledett társáról, aki életben tartotta a nagy hazafit

Idén 130 éve, 1894. április 2-án temették el Budapesten Kossuth Lajost, aki élete végéig hálás volt annak a kezelőorvosnak, aki utolsó éveiben ápolta és mellette volt. A nagy magyar halála után azonban elfordult tőle a nemzet, magára hagyták, és végül magányosan, megkeseredetten halt meg.

Dr. Arnoux Basso olasz katonaorvos 1887-ben lett Kossuth Lajos kezelőorvosa Torinóban. Kossuth maga 85 éves volt, mikor felfogadta a férfit, és a szemközti házba költöztette, hogy mindig a közelben legyen, ha valami történne. Basso doktor a svédmasszázs egyik specialistája volt, gyakran adott Kossuth-nak is ilyen kezelést. A hazafi nem győzött hálálkodni a terápiáért; több személyes tárgyat is neki ajándékozott - például pipákat, kalapokat. Később egy levél is előkerült, amiben Kossuth köszönetét fejezte ki az orvosának:

„Kedves Drága Barátom! Én önnek annyi hálával tartozom azon gondjaiért, melyeken ön, mondhatnám gyermeki kegyelettel, évek óta rám pazarolt, hogy vén gépezetemet olyan állapotban tartsa, hogy meg tudjon küzdeni az élet súlyával”.

^{(Fotó: Újságmúzeum)}

Kossuth Lajos és Basso nem szimplán orvos és páciens kapcsolatban állt egymással, de jó barátok is voltak: együtt ebédeltek és vacsoráztak, gyakran sétáltak a környéken. Ez így volt 1894-ig, aztán Kossuth tüdőgyulladást kapott, ami végzetesnek bizonyult.

Kossuth Lajos temetésén dr. Arnoux Basso is jelen volt - a gyászmenet elején sétált -, majd Budapesten telepedett le a Kossuth iránt érzett tiszteletből. Egy darabig a Hungária szállóban lakott, majd 1895 februárjában megnyitotta saját masszázs-gyógyintézetét az Andrássy út 94-ben, ami egyben a lakása is volt.

Eleinte még akárhová ment, mindenhol felismerték, éljenezve fogadták, tapsoltak neki az emberek, aztán megfeledkeztek róla. Miután megromlott az egészségi állapota, visszaköltözött Olaszországba. Utána is tovább ápolta a magyar politikus emlékét, a Kossuthtól kapott személyes tárgyakat magyar múzeumoknak ajánlotta fel;

így került például Kossuth Lajos tajtékpipája Debrecenbe.

Bár Basso doktornak hálás volt a nemzet, egy idő után már nem hívták meg a Kossuth-megemlékezésekre, és Kossuth fia, Ferenc sem küldte neki azt az anyagi támogatást, amit apja halála után ígért neki. Így aztán az orvos egyedül maradt, pénz nélkül, egészségi állapota folyamatosan romlott. Később küldött egy levelet, amiben megjegyezte, mennyire sértőnek találja, hogy a magyar politikusok nem reagálnak a leveleire:

„Mily együgyüség idealistának lenni! S mindezek az urak annak idején megjelentek nálam, hogy megköszönjék azt a gondozást, amelyben Kossuth Lajost részesítettem. Komédia! Ha a nagy hazafi csak egy percre is feltámadna, megtagadná ezeket a szívtelen áltisztelőket”.

Mikor az aradiaknak megírta, hogy nincs pénze arra, hogy a megfelelő helyen gyógykezeltesse magát, küldtek neki egy piros-fehér-zöld zászlót, amire Basso meghatódottan azt reagálta, hogy ez a lobogó lesz a szemfedője a koporsójában.

Dr. Arnoux Basso, Kossuth Lajos elfeledett kezelőorvosa és utolsó barátja 1919-ben, 79 éves korában halt meg Olaszországban.

^{(Forrás: Újságmúzeum)}