Kossuth Lajos temetéséről ijesztő részletek derültek ki, óriási balhé volt Budapest utcáin, a Citadellán is készenlétben állt a tüzérség a tüntetők ellen

Ha van magyar, akinek mindenki tudja a nevét, azt minden bizonnyal Kossuth Lajos: körülbelül nincs olyan település hazánkban, ahol ne lenne Kossuth utca - Budapesten a Parlament előtti tér is az ő nevét viseli.k

Abban már kevésbé vagyunk biztosak, hogy a politikai tevékenységét is hasonló biztonsággal ismerik az emberek, mint a nevét. Ebben a cikkben nem is lesz feladatunk utánajárni részletesen tevékenységének, de azért azt nagy vonalakban vázoljuk fel, hogy Kossuth leginkább a 19. századi anti-monarchista kör tagja volt, kiemelt szerepe volt az 1848-as forradalomban.

Az éppen formálódó modern nemzeti gondolat egyik vezéralakja volt, komoly küzdelmet folytatott az általa meghaladottnak, feudális maradványnak tartott rendi kiváltságok eltörléséért, és az úgynevezett "polgári szabadságjogokért". Az 1849-ben kimondott Habsburg-trónfosztás (amire nemzetgyűlésnek egyébként nem volt jogköre) után őt választották kormányzó-elnöknek (a Batthányi-kormányban a pénzügyminiszter pozícióját töltötte be), majd a szabadságharc bukása után külföldi emigrációban élt.

Döbbenetes felvétel: Kossuth Lajos hangja 1890-ből, így beszélt az 1848-as szabadságharc egyik legismertebb vezére

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Nos, a Magyarországon egészen az első világháború végéig uralkodó Habsburg-ház nem zárta annyira szívébe Kossuthot, mint a későbbi nemzeti kollektív tudat, nem csoda hát, hogy a temetése nem volt éppen egyszerű menet a korabeli Budapesten.

Kossuth Lajos 1894-ben halt meg, Olaszországban, Torinoban - ám a temetését itthon szándékoztak megtartani. A koporsót haza is hozták - a korabeli beszámolók szerint osztrák területen szinte teljes közöny fokozta, ám itthon óriási gyászoló tömeg várta, különösen Budapesten.

A fér ország ezen a Petőfi Sándor videón röhög, tényleg így történt a 48-as forradalom?

Olvass tovább...

Olvass tovább...

Ferenc József egyáltalán nem volt elragadtatva az ötlettől, hallani sem akart állami pompával járó temetésről - Wekerle Sándor, a bécsi udvar és  magyar nép támogatását is élvező kormányfőnek kellett kiügyeskednie a mikéntet. Az állam kikötötte, hogy állami épületere tilos gyászlobogót húzni, ami komoly felzúdulást váltott ki a nép körében - a fővárosban gyakorlatilag folyamatos tüntetések voltak.

Bőven voltak olyanok is (a magyarok között), akik nem értettek egyet Kossuth szellemiségével, és otthon sem tűztek ki gyászlobogót - az ilyen ablakokat egyes esetekben az egyetemisták kővel megdobálták, betörték az ablakokat.

A tüntetők az életét élő város normális ügymenetét is megzavarták: zenés kávéházakban állították le a zenét, színházi előadásokat szakíttattak félbe, aminek a vége az lett, hogy a kormány bevetette a karhatalmi erőket, nem egyszer erőszak alkalmazásával oszlatva fel a tüntetéséket, miközben a Citadellán is készenlétben állt a tüzérség, az összecsapásoknak halálos áldozata is volt.

A kedélyeket végül a Kossuth-fiúk által írt levél nyugtatta el, akik kikötötték, hogy ha folytatódnak ezek az események, akkor nem tudják hazahozni apjuk koporsóját. Miután megtörtént, Magyarország történelmének talán legnagyobb gyászszertartása kezdődött - a körúti lakások tulajdonosai már jó előre feladtak hirdetéseket a lapokban, és kiadták erkélyeiket a bámészkodni vágyó embereknek.

Kossuth Lajos sírja a Fiumei úti sírkertben található, életművét naplójában talán utolsó leírt sorai fejezik ki a legjobban:

„Nem a Habsburg-háznak, hanem az osztrák császári és magyar királyi méltóság egy személybe kumulációjának vagyok ellensége; ennek igenis, bár tehetetlen, de megtörhetetlen, de hajthatatlan ellensége vagyok és maradok mind halálomig”.

^{forrás: 24.hu}