Magyar finomságért rajonganak Olaszországban: hazánk egyik tragikus sorsú nemese ihlette az italt, amiért sorban állnak a helyiek

Régi mondás az újságírók közt, hogy a téma az utcán hever, csak meg kell írni: szerkesztőségünk sokat utazó tagjai teljesen magukénak érzik a mondást, külföldi útjaink során is szeretünk tudósítani az érdekességekről, hátha még magyar vonatkozása is van a dolognak.

A grófok köztünk élnek: Széchenyi Tímea, akit az élet motivál – interjú

Olvass tovább...

Szicília szigete egész Olaszország egyik leghangulatosabb helye: az elegáns északi milánói felhőkarcolók helyett itt az ember évszázadok alatt simára kopott óriási kövekkel burkolt utakon járhat, régi templomok és hal- és gyümölcsszagú piacok között, épeszű autóbiztosító biztos be nem tenné a lábát a városba (eddig még nem sikerült olyan karosszériát látnunk, ami ne lenne össze-vissza nyomva), és még január közepén is huszonfokos napsütésben járhatjuk be az impozáns operaház környékét - ahol azért biztos ami biztos, Rolex-szalon is található a lakossági fast-fashion áruházak mellett.

Az egyik helyi szupermarketben (bár magunk se igazán értjük, hogy keveredtünk arra a részlegre, de hát az olvasókért mindent) ismerős nevű alkoholos koktélra találtunk: valamelyik alkohol cég marketingesei úgy gondolták, hogy az Osztrák-Magyar Monarchia prominens nemesei biztosan kiváló reklámértékkel bírnak: vodkaszódájuk arcául ugyanis a horvát eredetű, ám magyar ággal is bíró buzini gróf család, a Keglevich dinasztia István nevű tagját választották.

A család első ismert tagja 1300 körül élhetett, egy Péter nevű nemes, a mai Horvátország területén található buzini vár ura. A magyar ág megalapítója II. Miklós ónodi kapitány: a család sok megyének adott ispánt. A koktél arcául választott buzini gróf Keglevich István magyar császári és királyi kamarás volt 1840-ben Bécsben született, állami színházakat felügyelő intendáns. Pályafutását katonaként kezdte, egy sikeres olaszországi hadjárat után kezdett el a művészetekkel és borászattal foglalkozni - a katonáskodás alól azonban egész életében nem tudott kibújni, és a veszte is ez lett.

Keglevich gróf egy parlamenti ülés során keveredett vitába és képviselőtársával, Hentz Károllyal, akivel végül odaáig jutottak, hogy "szamár"-nak és "kegydíjas marha"-nak nevezték egymást - majd az ülés után Hentz emberei megkeresték Keglevich grófot, és tudatták vele, hogy a képviselő párbajjal kívánja rendezni a nézeteltérést, amit Keglevich gróf (aki ekkora 64 éves volt, ellenfele pedig 29) el is fogadott, sőt, kikötötte, hogy szúrni is lehessen a párbajban. Akkoriban a párbajok általában az első sebesülésig tartottak, ám külön szabályokat mindig lehetett hozni - a párbajra a híres pesti vívóteremben, a Fodor-teremben került sor.

A gróf hamar támadásba lendült, ami meglepte ellenfelét, aki hátrálni kezdett, majd egy botlást követően önkéntelenül előretárta kardját - amibe a gróf egyenes belesétált, szívtájékon érte a szúrás, és pár perc múlva meghalt. A hír hallatán több ezres tömeg gyűlt össze a vívóterem körül, az Operára és a Nemzeti Színházra is felkerült a fekete lobogó - a párbaj azonban tisztességes küzdelem volt.

A koktél egyébként nagyon finom, kétféle ízben is kapható, citromos és mentás-sambucás ízben is - bár nyilvánvalóan nem ismertük a grófot, stílusa alapján el tudjuk képzelni, hogy nem lenne ellenére, hogy koktélt reklámozzanak a nevével.

Megvesznek a magyar finomságért Olaszországban: hazánk egyik tragikus sorsú nemese ihlette az italt, amiért sorban állnak a helyiek