Egész eddig hazudtak Petőfi Sándor haláláról: képtelenséget állítanak a történelemkönyvek, rémesen kínos a lebukás

Petőfi Sándor talán hazánk itthon legismertebb költője: sok olyan verset írt, ami közérthető, és egyszerűen tanulható, igazi "rocksztár" karakter - rejtélyes sorsa csak emelte legendája fényét.

A nemrégiben a mozikban bemutatott, Rákay Philip rendezte "Most vagy soha!" című film (ami több mint 6 milliárd forintos költségvetésével minden idők legdrágább magyar filmje) az 1848-as eseményeket dolgozza fel, aminek szintén a költő a főszereplője, így alakja ismét az érdeklődés középpontjába került.

Az igazi Petőfi Sándor kibírhatatlan alak volt: felettesei alig bírták elviselni, szüleivel hamar összeveszett, és az osztrák császári seregben is szolgált

Olvass tovább...

"Egy gondolat bánt engemet, ágyban, párnák közt halni meg" - írta Petőfi 1846 decemberében. Azt tudjuk róla, hogy harcolt az 1848-as forradalomban a felkelő magyar csapatok oldalán (fiatal korában mikor elszökött otthonról akkor egyébként még a császári-királyi seregben is volt katona), de hogy hogyan halt meg, azt tulajdonképpen nem tudjuk.

Híres elmélet, miszerint Petőfit a segesvári csata után Szibériába, Barguzinba hurcolták hadifogságba - a témáról több könyvet is írtak hazai és orosz szerzők.

A barguzini hadifogságba való elhurcolást még nem sikerült hitelt érdemlően bizonyítani - az egyik legérdekesebb ellenérv mindenképpen Herman Róbert történészé, aki az 1848-49-es forradalmi események legkomolyabb történész-szakértője.

Egy előadásában egy lengyel tiszt, Stanislaw Jan Szydlowski történetén keresztül mutatja be, miért nagyon kevéssé valószínű, hogy Petőfit Szibériába vittek hadifogolynak. A cári Oroszország ugyanis meglehetősen szigorú jogállam volt: az korszakból ismertek a rendkívül részletes levéltári iratok, a hadifoglyokról is.

Szydlowski tiszt a korszakban meglehetősen jellemtelennek számító módon viselkedett: a szabadságharc bukása után orosz hadifogságba került az Osztrák-Magyar Monarchiában született lengyel katona, és előbb orosznak, majd monarchiabelinek adta ki magát, attól függően, hogy éppen hol nézett ki szerinte kevesebb büntetés - a hatóságok pedig mindig komolyan vették az ügyét, és aszerint jártak el, amilyen törvények rá az éppen általa megvallott jogállással vonatkoztak. Az eljárás végén mint az Osztrák-Magyar Monarchia polgárát kiadták a monarchiának, de az egykori császári-királyi tisztek számára jellemzően megítélt halálbüntetés helyett ő már csak börtönbüntetést kapott.

A lengyel tiszt sora a hadifogságban a lehető legrészletesebb módon dokumentálva van - olyan szinten, hogy a a fenti bekezdésben említett gyakori vallomás-változtatásaikor mindig rákérdeztek az monarchia-beli szerveknek is az állítások valóságára.

Herman Róbert szerint ha egy ilyen katonával ilyen részletesen foglalkoztak, akkor Petőfi Sándorról is kéne hogy legyen adat a feljegyzésekben, az oroszok ugyanis minden információt a lehető legrészletesebben dokumentáltak a hadifoglyokkal kapcsolatban.