A rejtélyes, több mint kétezer éves pártus akkumulátor még ma is fejtörést okoz: könnyen lehet, hogy az elektromosság ismerete jóval korábbi, mint hittük

A történelemben számos olyan heuréka pillanat és áttörést jelentő találmány született, amelyek modern életünket alakították. Az elektromosság a történelem egyik legforradalmibb felfedezése, sok más csodálatos felfedezés mellett.

Az évszázadok során több tudós és feltaláló is kiemelkedett az elektromossághoz való hozzájárulásával - vannak azonban olyan lenyűgöző felfedezések is, amelyek feltalálója ismeretlen, és amelyek közel 2000 ezer évesek.

1936-ban Bagdad közelében (amely egykor Irán hatalmas Pártus Birodalmának része volt, nagyjából i. e. 250-től i. sz. 250-ig) egy vasútvonal építése közben a munkások egy ősi akkumulátornak tűnő dologra bukkantak, amely a Pártus Akkumulátor néven híresült el.

Harmincezer évig uralkodó királyokról és óriásokról számolnak be a sumér szent iratok - a legvadabb elméletek szerint Földön túlról érkezett istenek uralták Mezopotámiát

Olvass tovább...

Az edényt a Bagdad melletti Khujut Rabuban találták, a becslések szerint körülbelül 2000 éves, és egy ecetes oldattal töltött agyagedényből áll, amelyben egy rézhengerbe zárt vasrúd található. Figyelemre méltó, hogy ez a konfiguráció körülbelül 1,1-2,0 voltos elektromos áramot termel.

1938-ban Wilhelm Konig német régész adta meg az edény első leírását, rámutatva, hogy az elektromos akkumulátorra hasonlít. Willard F. M. Gray amerikai tudós később lemásolta az eszközt, és megerősítette elektrokémiai képességeit, amikor olyan elektrolittal töltötték meg, mint a szőlőlé.

A tudósok továbbra is vitatkoznak ezen üvegek valódi funkciójáról. Míg egyesek az elemként való használatuk mellett érvelnek, mások szkeptikusak, ami kérdéseket vet fel eredetükkel és rendeltetésükkel kapcsolatban. Ha azonban elemek voltak, akkor ki készítette őket, és mire használták őket?

Sajnos, az iráni irodalmi forrásoknak és könyvtáraknak az arabok által az iráni területek Kr. u. 7. századi megszállása során történő megsemmisítése miatt nem maradtak fenn írásos feljegyzések az edények pontos funkciójáról.

A korsó pontos funkciójáról nincs írásos feljegyzés, de a legvalószínűbb, hogy egyfajta akkumulátor volt. A tudósok úgy vélik, hogy az elemeket (ha ez a helyes funkciójuk) tárgyak galvanizálásához használták, például egy fém (arany) rétegének egy másik fém (ezüst) felületére történő felhordásához, amely módszert Iránban még ma is gyakorolják.

A felfedezés kétségbe vonja az elfogadott elméleteket, mivel arra utal, hogy az akkumulátor ötlete már jóval a híres tudós, Alessandro Volta találmánya előtt is létezhetett.

Hogy felidézzünk néhány meghatározó pillanatot az elektromosság és a villamos energia fejlődésében, az első ilyen pillanat kétségtelenül az volt, amikor az ókori egyiptomiak (i. e. 2750) először jegyeztek fel elektromosságot elektromos halak formájában.

Az ókori egyiptomiak az elektromos harcsákat a "Nílus mennydörgőinek" nevezték. Ez közel évezredes csodálkozást és intrikát váltott ki, beleértve olyan durva kísérletek elvégzését és dokumentálását, mint például a halak vasrúddal való megérintése az áramütés kiváltása érdekében.

A milétosi Thalész Kr. e. 500-ban felfedezte, hogy könnyű anyagok, például szőr vagy toll borostyánhoz dörzsölésével statikus elektromosságot lehet előidézni. William Gilbert Kr. u. 1600-ban tett komoly felfedezéséig a statikus elektromosságot illetően ez a statikus hatás közel 2000 évig ismeretlen volt.

Ha az ilyen edények valóban "elemek" voltak a mai értelemben vett "akkumulátorok", akkor Alessandro Volta gróf találmánya, a modern akkumulátor feltalálása 1600 évvel vagy még többel is megelőzhető.