Egy olasz dal tele van szomorú utalásokkal Magyarországról, amit kinn rengetegen, itthon alig ismernek

Kevés olyan fényteli lap van a magyar nemzet történelemkönyvében, mint az 1956-os forradalom története. Bár gyakran egy "csomagban" említik az 1848-as forradalommal, a meglévő (szinte elenyészően kis számú) közös vonást leszámítva a két eseménynek nem sok köze van egymáshoz. 

Petőfiék és Kossuthék a modern nemzeti gondolat megszületésének történelmi pillanatában a kor eszmeirányainak megfelelően fejtették ki munkásságukat, felfegyverzett, reguláris hadseregek álltak egymással szemben mind a forradalmárok, mind a császári oldalról - Magyarország még a függetlenségét is kikiáltotta a Habsburg Monarchiától, Görgei Artúr hazánk teljhatalmú diktátora volt igen rövid ideig.

Ezzel szemben 1956-ban a hivatalos magyar csapatok igen kevéssé álltak harcban - Nagy Imre híres rádióbeszéde, miszerint "...Csapataink harcban állnak..." csak igen kevéssé állta meg a helyét, elenyésző számú hivatalos katona harcolt a felkelők oldalán (pláne szervezett, hadseregi kötelékben), az a forradalom valóban alulról szerveződő, igazi népfelkelés volt (a szó legnemesebb értelmében) - ami mögött még csak olyan európai léptékű művészeti mozgalmak sem álltak, mint a 19. századi romantikus, hazafias költészet, sokkal inkább a nemzetközi sajttó a Szuezi-válságról cikkezett világpolitikai szinten.

1956-ről közel sem született annyi műalkotás, mint más történelmi eseményekről, ezért is nagy jelentőségű egy olasz dalnak, amelynek a címe "Avanti Ragazzi di Buda", vagyis magyarul: "Előre budai srácok".

A dalban a Buda nem véletlen: természetesen a magyar fővárosra utal, és Pest is meg van benne említve - ha valakinek még kérdése lenne, vajon mi ihlette a dalt, annak elég elolvasni a szöveget.

^{A dal énekelt, olasz nyelvű verziója}

Magyarul durva fordításban körülbelül így hangzik a szöveg (az interneten természetesen megtalálható az olasz eredeti szöveg is):

Előre fiúk Budáról,
Előre fiúk Pestről,
Diákok, munkások, operatőrök.
Keleten nem kel fel a nap.
 
Ébren voltunk egész éjjel
Száz hónap éjszakája, talán több is
Álmodva a dicső októberi hajnalról,
A magyar ifjúság hajnaláról.
 
Emlékszem, hogy puskád volt
Hozd a térre, várlak téged,
Elrejtve a tankönyveim között.
Én is viszek egy puskát.
 
Hat nap, hat éjjel a dicsőség
Ez a győzelmünk tartott
A hetedik napra megérkeztek
Az oroszok és tankjaik.
 
A tankok szétzúzták csontjainkat,
Senki sem segített rajtunk.
A világ csak nézte
A mi árokpartunk szélén.
 
Lányom, ne mondd el anyámnak
Ne mondd meg neki, hogy ma este meghalok.
De mondd meg neki, hogy felmegyek a hegyekbe.
És tavaszra visszatérek
 
Elvtársak, halálra vagyunk ítélve.
A forradalmunk elveszett.
Hamarosan bekötik a szemünket.
És kivégzőosztag elé állítanak.
 
Elvtársak, a szakasz halad előre,
Az első és a második már elesett.
A vakációnknak vége,
A világ becsületét eltemettük
 
Bajtárs, rejtsd el a puskát!
A szökőkutak újra énekelni fognak.
És ezen a napon zárjuk sorainkat
Így térünk vissza a hegyekből
 
Előre fiúk Budáról,
Előre fiúk Pestről,
Diákok, munkások, operatőrök
Keleten nem kel fel a nap.

A dal Olaszországban viszonylag széles körben ismert - egyes speciális csoportok, például a római SS Lazio futballklub szurkolói között különösen népszerű az 1966-ban, Pier Francesco Pingitore és Dimitri Gribanovski által komponált, az 1956-os magyar forradalomnak emléket állító dal.

A szerzőpáros kimondottan a forradalom tizedik évfordulójára komponálta a verset és a dallamot, és kifejezetten azért, mert neki is feltűnt a hallgatás az eseményről. Az indulónak is mondható dal Olaszországban anti-kommunista érzelmű polgárai körében igen nagy népszerűségre tett szert, ami a mai napig kitart.

Egyedi nézőpontból írta meg a költő a budapesti eseményeket, és az énekelt verziója a témához illően fennkölt, rapszodikus, sokrétű: komor, de reményteli, méltóságteljes dallam, kiváló induló, ami igen szép tisztelgés az olasz nép oldaláról a nagy magyar szabadságharcról.

A dal rendszeresen előkerül futballmeccseken is, ott így hangzik: