Egy órát sem élnél túl a Kígyószigeten, ahová még a helyiek sem mernek bemerészkedni

Az Ilha da Queimada Grande, közismertebb nevén Kígyósziget egy sziget Brazília partjainál az Atlanti-óceánban. A sziget a rajta élő rengeteg kígyóról vált híressé, innen ered a sziget elnevezése. A São Paulo államban található Itanhaém önkormányzat részeként igazgatják. A sziget kicsi, területe mindössze 43 hektár (106 hold), és mérsékelt éghajlatú. A domborzati viszonyok a csupasz szikláktól az esőerdőig változnak.

A sziget az egyetlen természetes otthona a kritikusan veszélyeztetett, mérgező Bothrops insularis (arany lándzsás gödörvipera, vagy arany lándzsakígyó) fajnak, amely madarakkal táplálkozik. A kígyók több ezer évvel ezelőtt, az utolsó jégkorszak végét követően rekedtek a szigeten, amikor az óceánok szintjének emelkedése elválasztotta a szigetet a szárazföldtől. Az ezt követő evolúciós nyomás lehetővé tette a kígyók számára, hogy alkalmazkodjanak az új környezetükhöz, így a populáció gyorsan növekedett, és a sziget fokozatosan veszélyessé vált a látogatók számára.

Queimada Grande az emberek és a kígyók védelme érdekében a nagyközönség elől elzárt; a szigetre csak a brazil haditengerészet és a brazil szövetségi természetvédelmi egység által ellenőrzött, kiválasztott kutatók léphetnek be.

A Brazíliában, São Paulo állam partjaitól mintegy 33 kilométerre fekvő sziget területe körülbelül 430 000 négyzetméter, és a tengerszint feletti magassága 0 és 206 méter között változik. Éghajlata a szomszédos Nimer szigetéhez hasonlóan mérsékelt éghajlatú.

Az Ilha da Queimada Grande változatos növényzettel rendelkezik. A szigetet részben esőerdő borítja, részben pedig kopár sziklák és füves, valamint kopár területek, ami az erdőirtás eredménye. Az erdőirtásból ered a sziget neve: a queimada kifejezés portugálul erdőtüzet jelent: a helyiek égetéssel próbáltak földet irtani egy banánültetvény számára a szigeten. 1909-ben világítótornyot építettek, hogy a hajókat elirányítsák a szigettől. Az utolsó emberi lakosok akkor hagyták el a szigetet, amikor a világítótornyot automatizálták.

A szigetet és a nyugatra fekvő Ilha Queimada Pequena-t a 33 hektáros (82 hektár) Ilhas Queimada Pequena e Queimada Grande releváns ökológiai érdekű terület védi, amelyet 1985-ben hoztak létre. A brazil haditengerészet az emberi élet és a kígyók védelme érdekében lezárta a szigetet a nyilvánosság elől. A szigetre csak olyan kutatócsoportok léphetnek be, akik adatgyűjtésre vonatkozó felkérést kapnak.

Mivel egy szigeten nagyon sok kígyó él - egyes becslések szerint négyzetméterenként egy kígyó -, nagy a verseny az életbenmaradásért. Számos forrás azonban megcáfolta ezt az állítást, és azt állították, hogy egyszerűen lehetetlen ilyen kevés erőforrással eltartani egy ilyen nagy populációt. 41 madárfajtalálható a szigeten, valamint a déli házisárkány és egy légykapófaj amely a kígyóval azonos területen lévő növényzettel táplálkozik.

Korábban úgy gondolták, hogy a sziget kígyóállománya körülbelül 430 000 egyedet számlál, de a legújabb becslések szerint ennél jóval kevesebb. Az aranylándzsáskígyó populációjának első szisztematikus vizsgálata 2000-4000 egyedet talált, amelyek száma szinte teljes egészében a sziget esőerdei területére koncentrálódott. 2015-ben egy herpetológus becslése a Discovery Channel dokumentumfilmjében azt állította, hogy a populáció továbbra is 2000-4000 aranylándzsáskígyót számlál. 2015-ben az aranylándzsáskígyót a beltenyészet is veszélyeztetheti, amelynek hatásai a populációban is megmutatkoznak.

Az arany lándzsásfejű kígyó általános alacsony populációja miatt az IUCN veszélyeztetett fajok vörös listáján a kritikusan veszélyeztetett kategóriába sorolták. Brazília veszélyeztetett állatainak listájára is felkerült. A szigeten kisebb populációban él a Dipsas albifrons, egy nem mérges kígyófaj is.

A halálos helyről készült felvételeket ide kattintva tudod megnézni:

_{Forrás: wikipedia.hu}