Kidobott a barátnőm egy hónappal az esküvőnk előtt: az indok amit mondott egészen szürreális és vérlázító

Tamás (27) osztotta ma meg velünk a történetét. A levél olvasása közben összeszorult a szívem és bár most a magára hagyott srácot ez biztosan nem vigasztalja, aki egy ilyen dolog miatt képes szakítani, arra biztosan nincs szüksége az életében:

Sziasztok kedves Promotions.hu olvasók! Engedjétek meg, hogy megosszam veletek a történetemet. Nem lesz vidám a végkifejlet, de az biztos, hogy tanultam az esetből. A nálatok olvasott levelekhez hasonlóan én is szeretnék bemutatkozni néhány szóban: egy vidéki nagyvárosban élek, 27 éves vagyok, ácsként dolgozom, nem saját vállalkozásban, hanem alkalmazottként.

Ezt a szakmát tanultam a szakközépiskolában is, ebben dolgozok már 10 éve: szeretem is csinálni, jól is csinálom, és nem is keresek belőle rosszul, bár saját ingatlanom nincs, autóval már régóta rendelkezem, amilyen hamar csak lehetett, letettem a jogosítványt, rendkívül fontosnak tartottam.

A volt barátnőmmel 5 évig voltunk együtt, 21 évesen ismertem meg őt, egy helyi szórakozóhelyen: igazi klasszikus történet, semmi extra. Én úgy gondoltam, hogy annak ellenére, hogy ő teljesen másfajta pályán mozog, jól kijövünk és megértjük egymást. Ő egy értelmiségi családból származik, az egyetemen spanyol szakra jár, fordítással foglalkozik többek között, de sosem éreztem azt, hogy az, hogy én kétkezi munkát végzek, éket vert volna közénk.

Tavaly úgy döntöttem, hogy megkérem a kezét: készen állva éreztem magam arra, hogy elköteleződjek egy életre, és úgy gondoltam, jó irányba tart az életem. Ő erre először igent mondott - bár utólag visszagondolva nem tűnt annyira felhőtlenül boldognak. Amikor kitűztük a dátumot, elkezdett egyre furcsábban viselkedni, és az előkészületekben sem igazán akart részt venni, ami egy idő után egyre nyilvánvalóbb és dühítőbb lett, így én egyre többször kérdeztem rá, hogy mi a baja, és hogy biztosan akarja-e ezt az egészet.

Egyszer aztán megtört, és elém állt a sokkoló igazságtól: nagyon nehezen tudta csak összeszedni a bátorságát, hogy elmondja, de ő nem akar egy munkás felesége lenni - ezektől a szavaktól teljesen ledöbbentem, de nyilvánvaló volt, hogy így lehetetlen folytatni a kapcsolatunkat, és ha ő ilyen sekélyes gondolkodású, akkor talán jobb is így. A kezdeti sokk után viszont a megaláztatás helyett erőt éreztem, hogy én így is be fogom bizonyítani, hogy érek annyit mint bárki más.

Bár jelenleg nincs párom, inkább a munkámra koncentrálok - amióta szétmentünk, sikerült még jobb munkákat kapnom, így a szakmai életem is felfelé ívelőben van: rájöttem, hogy végső soron mindig csak magamra számíthatok az életben.

Amennyiben szeretnétek ehhez hasonló szomorú sorsokról, kemény döntésekről, vagy csúnya árulásokról olvasni, akkor lépjetek be a Promotions kifejezetten pikáns csoportjába, ahol rengeteg ilyen történettel találkozhattok: IDE kattintva megtehetitek.