Siránkoznak A város királynői, szegényes a luxusdámák karácsonya, Apró Annáék könnyfakasztó drámát nyomtak a végjátékban

Legutóbb mi is panaszkodtunk róla, hogy A város királynői nem egészen azt nyújtja, amit a promóciós anyagokban ígértek, van benne sok luxus meg pénzszórás, de a valódi emberi drámáknak nyomát sem látni, amikor pedig mégis, az inkább valahogy zavaró, az ember csak kényelmetlenül forgolódik a televízió előtt.

A műsor el is maradt a várakozásoktól, mert ha nincs emberi dráma, akkor a marad a gazdag embereken való röhögcsélés, de ebben a Kőgazdag fiatalok és a Feleségek luxuskivitelben is sokkal jobban teljesített korábban. Az mindenesetre a szerkesztők előrelátását dicséri, hogy az utolsó adás, amire most pénteken került sor, egy családias hangulatú ebéddel ért véget, ahol a szereplők a karácsonyi szokásaikat is megosztották egymással.

Ez tehát nem egy karácsonyi ebéd, de egy kicsit mégis olyan, mintha az lenne. Czeglédi Laura elmesélte, hogy gyerekkorában imádta a karácsonyt, az egész család összegyűlt a nagymamánál, ami tökéletes volt, de aztán mozaik család lettek. Ez azt jelentette a gyakorlatban, hogy itt is meg kellett felelni, ott is meg kellett felelni, ezért Laura férjével úgy döntött, hogy ebből inkább nem kér, legalábbis nem fog menni.

Anna itt már érezte, hogy ez a helyzet őt is érzékenyen érinti, mert előre szólt, hogy nem akar sírni.

A helyzet náluk is hasonló bolt annyiban, hogy mikor kicsi volt, hogy akkoriban az egész család összeült, még az unokatestvérek is, de most már csak hárman ünneplik közösen: ő, az anyukája éa nagymama.

Micheller Mónikának is könny szökött a szemébe, pedig ő garantáltan elásta magát jó hosszú időre a bemutatkozó mondataival ("egy nő annyit ér, amennyit költenek rá"). Kicsivel később meg is invitálja magához Annát, hogy ha úgy adódik, hozzá is átjöhet, és ennél természetesebb, jó lelkűbb mondat valószínűleg egyszer sem hagyta el a város királynőjének száját. Érezni, hogy ez most nem pózőrködés, hanem tényleg komolyan gondolja. Annáéknál viszont nem lett jobb a karácsony.

"Ez nekem kicsit olyan szegényes."

Ezen a ponton meg kell köszönünk Annának, hogy elhozta a műsor talán legőszintébb pillanatát, ami tényleg fellebbent valamit abból, hogy a pénz, a luxus, a külsőségek a gazdag embereket sem védik meg a lelki szenvedésektől, családi traumáktól.

Ami viszont még fontosabb, hogy kimondatlanul ugyan, de itt tényleg az történik, amit ez a műsor eleinte ígért. Lehet itt szórakozni a magánrepülővel, divatbemutatókkal, meg kutyabulival, de itt végre valami több történik, mint amit a szereplők kimondanak.

Ebben a kis szösszenetben végre nyomatékot nyer, hogy az ember boldogságát leginkább a szociális kapcsolatai határozzák meg, és ebben a hölgyek sem szerepelnek igazán jól. Ez olyan dráma, amivel együtt is lehet érezni, és közben nincs benne semmi visszatetsző. Az említett jelenetet itt tudjátok visszanézni: