Kettészakította az országot az Ikea botrány: véresszájú harcok színtere lett a lakberendezési óriás

Az egész országot bejárta annak az Ikeás dolgozónak a híre, aki egy reklamáló vásárló blokkjára a Telefonáló f*sz feliratot írta. A cég kirúgta a dolgozót, ami viszonylag természetes reakciónak mondható ebben a szituációban, azonban a közvélemény egészen korántsem ennyire egyetértő az ügy végkimenetelét illetően. Véleménycikk következik, jócskán megfűszerezve sok sok magyar ember hozzászólásával.

Az szinte már-már természetesnek mondható kishazánkban, hogy az ügyfélszolgálatos az rabszolga. Lábtörlő. Kisebbségi komplexusok legnagyobb gyógyítója, a ki nem teljesedett hatalommánia tökéletes célpontja. Vannak olyen szakmák, ahol az álláshirdetés meg sem próbál hazudni: itt bizony keménynek kell lenned, mert egy bizonyos orális tevékenységet fogsz végezni a becsekkolásod időpontjától a munkád utolsó percéig. És az ügyfélszolgálat, a vevőszolgálat, mindenféle szolgálat ami emberekkel és vásárlások kezelésével kapcsolatos, az bizony ilyen.

Nézzük azonban ezt a konkrét esetet: a fiú ráírt egy feliratot egy blokkra, amit egy 395 Forintos evőeszkörtartó visszaváltásánál adott át az elégedetlen vevőnek. Ízlelgethetnénk a 395 forintért sorbanállást is a vevőszolgálaton, de nem dolga senkinek más tárcájában turkálni. A pulthoz érve a férfi telefonált, nem tette le a hívást, csak a pultra dobta a terméket, elvárva, hogy a csevegési tevékenysége megszakítása nélkül visszakapja a 395 forintját. Legalábbis az eladó így meséli, de a gond az, hogy én hajlandó vagyok hinni neki. 8 évig ügyfélszolgálatoztam egy társkereső irodánál és a fent leírt viselkedés egyáltalán nem mondható kirívónak. Az pedig, hogy én hány számlára írtam volna ennél cifrább kifejezéseket, szerintem az eddig ismert számokkal nem mérhető.

Azonban az érdekes, az az, hogy a fenti eset igen nagy médianyilvánosságot kapott és több platformon is tárgyalták az ügyet. Szembejött velem Redditten, Facebookon, de még a boltban sorbanállva is beszélgettek róla előttem. Azonban kivételesen nem egy követ fúj mindenki, hanem két részre osztódott a véleményezők tábora. Van, aki szerint az eladó nevén nevezte a jelenséget és ezt nem büntetni kellene, hanem természetessé tenni: a dolgozó nem eszköz, nem lelketlen biodíszlet. Nem köteles elviselni semmilyen megaláztatást, bunkóságot. Nincs alá és fölérendelt viszony egy vásárló és egy eladó között. Nincs annál károsabb dogma, minthogy a vevőnek mindig igaza van, mivel sajnos az esetek többségében a kedves vevő téved. Az pedig, hogy a párbeszéd hol megy félre, azt sajnos nem tudom. Ugyanis a kivetett kutyaként kezelt szerencsétlen alkalmazott azért ül ott, hogy a vevő tévedését korrigálja, mégis a legtöbb esetben kanállal vágná el a reklamáló az ügyintéző torkát. Érthetetlen.

Természetesen a másik oldal is megszólalt a közösségi oldalakon, akik szerint az eladó minősíthetetlenül viselkedett és remélik, hogy ezekután nem kap majd munkát sehol. Ezt a tábort viszont nem minősíteném. Míg a fentiek érvekkel támasztották alá az állításaikat, ez a tábor igazi csordaként szerette volna karóra húzni az egyszer hibázó Ikea dolgozót. Csak abba nem gondolnak bele, hogy az egy telefonáló f*sz előtt volt még 300, csak aznap, akiknek semmit nem írt a blokkjára és mosolyogva tette a dolgát. És mondjuk bejár dolgozni 3 éve. A cérna egyszer mindenkinél elszakad.

Ugyanis 395 Forinttal nem vásárolod meg magadnak a másik ember méltóságát. De ezt, egy ideális világban, semmennyi pénzért sem tudnád megtenni.