Mi történik Hannarózával a válás után? Több lehetőség is felmerül

A kis Hannaróza. Itt van ez a négy éves kislány, aki még picike ahhoz, hogy megértse mi történik, de nem elég picike ahhoz, hogy ne tűnjön fel neki: történik valami. Valami, ami nem jó. Anyu ideges, apu szomorú és mindemellett egy egész ország sározza anyut és aput. Egy gyereknek épp elég nehéz lehet egy ekorra súlyú változás, el sem tudom képzelni milyen érzés lehet ezt megsúlyosbítani 10 millió ember 0-24-es érdeklődésével.

A legtöbb aggódó kommentben az szerepel, hogy szegény kislányra nem gondoltak, mi lesz vele, hogyan fog élni. Ezt boncolgatjuk most egy kicsit.

Hatalmas tévhit az, hogyha születik egy gyerek, akkor nem szabad elválni. Miért ne szabadna? Egy mérgező környezetben felnőtt gyerek ezerszer több lelki károsodást szenved el, mint az, ahol anyu és apu kultúráltan megbeszélik, hogy (jelen esetben például) Hannaróza egy hetet Gabinál lesz, egy hetet Gábornál. A példa kedvéért.

Az eddigi kevés nyilatkozatból nem úgy tűnik, mintha e-téren bárki is ki akarna cseszni a másikkal, a közösen kiadott közleményben is egyértelműsítették: a gyermek közös és ez a továbbiakban sem változik. Úgy tudom elképzelni, hogy a rengeteg fájdalmas tény és elmúlt érzés közepette ezt biztosan megbeszélték és az egyetlen része lehetett kettejük kommunikációjának, amiben egyetértettek.

Így nem szükséges, hogy a kislány bármiből hiányt szenvedjen. Sokan ott követik el a hibát, hogy a sértett fél elkezdi a másik szülő ellen hangolni a gyereket, akiben így megzavarodik a belső óra és nem érti: eddig lehetett szeretni anyut/aput, most nem lehet? Eddig azt mondták, hogy anyu/apu szeret engem, mostmár nem?

Megannyi kérdés játszódik le már egy ekkora csöppség esetén is a váláskor, de ha a szülők kellően körültekintően járnak el, akkor egyáltalán nem törvényszerű, hogy a válás egy életre megnyomorító történés legyen.

Persze ott van a másik oldal is: annyira sem szabad leegyszerűsíteni az egészet, hogy két szülő, két karácsonyi ajándék. Beszélni kell a negatív dolgokról is. Anyu/apu már nem lakik itt, anya/apu már ezt a férfit/nőt szereti, de nem fogja helyettesíteni az igazi aput/anyut. Hagyni kell, hogy sírjon, hogy szomorkodjon, esetleg rimánykodjon, hogy legyen minden a régiben és ott kell mellette lenni külön-külön, de együtt is, hogy elmondják neki: sok minden megváltozott és nem baj ha fél, de egy valami sosem fog. Az, hogy mellette állnak és szeretik akármi történjen.

Amennyiben úgy ítélik meg, úgy gyermekpszichológus segítségét is igénybe lehet venni és mivel anyagi keret valószínűleg van rá, így elképzelhető, hogy ezt fogják tenni.

Ha ezeket az egyszerű dolgokat betartja Tóth Gabi és Krausz Gábor, akkor valószínűsítheten a kislánynak semmilyen fejlődésbeli fennakadást nem fog hozni ez a válás. Egészen addig persze, ameddig elég nagy nem lesz, hogy elolvassa azokat a kommenteket, amiket most az édesanyja és az édesapja kap.