Állásinterjúra érkeztem egy jó hírű céghez, azonban amit a HR-es kisasszony kért tőlem az teljesíthetetlen volt

Hatalmas örömmel indultam el, a szívem a torkomban dogobott. Amikor az épület kapujában álltam, már akkor azt éreztem: megérkeztem. Bementem, a megbeszélt időpont előtt 10 perccel, azonban az előttem lévő jelölt annyira csapnivaló volt, hogy egyből tudtak fogadni.

A főnök kedves volt: egyedi, sajátos, laza stílus és a teremben lévő többi dolgozó is elnyerte a tetszésemet. Beszélgettünk a szokásos kérdésekről: Miért akarok itt dolgozni? Miben vagyok jó, mik az erősségeim, gyengeségeim?

Elmondtam mindent magamról és minden beképzeltség nélkül igen impozáns önéletrajzzal rendelkezem, így lazán vettem az akadályt. Az interjú alatt végigmértem a jelenlévőket: Az igazgató volt ott, az aligazgató és a HR-es lány, aki nagyban a papírokat bújta miközben mi a szakmai dolgokról beszélgettünk.

Hozzám sem szólt, de tök komolyan. Mikor mindennel végeztünk, akkor mondták, hogy esélyes vagyok a pozícióra és kettesben hagynak a HR-essel, hogy magyarázza el a száraz tényeket, ezekután pedig döntsük el, hogy aláírok-e.

A föld fölött lebegtem 3 méterrel. Leültem a szende, aranyos lány elé és amikor csukódott az ajtó, gondoltam, hogy egy poénnal oldom az eddig feszült hangulatot.

Azonban ellentmondást nem tűrő hangon szólalt meg:

Most az én kezemben van az, hogy itt fogsz-e dolgozni, vagy esélyed sem lesz arra, hogy bármikor is az életben felvegyük neked a telefont. Azt mondtad a feminista témák nagy tudója vagy, szóval gondolom nem lesz probléma, hogy én kezdeményezek.

Tény és való, megértem miért babonáztam meg ennyire: a próbacikkeim, amiket beküldtem igen pikáns hangulatúak voltak és főképp azt állították középpontban, hogy egy igazi férfi hogyan viselkedik egy nővel és mitől érzi magát hercegnőnek valaki.

Ennek ellenére teljesen megdöbbentem, ahogy a szemébe nézve nyoma sem volt az előző ártatlanságnak. A haját kibontotta és az asztalra ült, pajkosan integetett felém. Nos, egy szó mint száz, nem vagyok büszke magamra, de egyenes gerinccel távoztam az irodából és nem adtam le az elveimből. Amúgy megkaptam a munkát. Azóta is imádom az új kollégáimat.