Rossz ruhát hozott el a tisztítóból, azonnal lebuktatta magát a csalfa férj

Az utóbbi időben már sokat veszekedtünk. Én tény és való, hogy elhagytam magam, de úgy éreztem, hogy minden rámszakad és egyedül kell a hátamon vinnem az egész családot. Ő dolgozott, hozta haza a pénzt, ezzel soha nem is volt probléma, de közben itthon teljesen egyedül voltam. Végeztem a házimunkát, gondoskodtam a gyerekekről, közben pedig nem szépítem, az egyetlen örömem a napközbeni csokievés és a romantikus sorozatok egymás után darálása volt.

Ez sajnos egy idő után meg is látszott rajtam, a korábbi M-es ruháimat XL-esre cseréltem és bár a férjem nem mondott erről semmit, a házas élet azonban teljesen megszűnt közöttünk.

Nekem eltűnt az önbizalmam, folyton rosszkedvű és zsémbes voltam, ő pedig nem tűnt úgy, hogy megértő lenne ezzel kapcsolatban, vagy hogy esetleg megoldást keresne a problémára. Így a bennem növekvő frusztráció egyre gyakrabban veszekedés formájában robbant ki. A legutolsó ilyen alkalommal elmondtam neki, hogy a lakás baromira nem tartja rendbe magát és legalább minimálisan segítsen be nekem.

Nem kértem nagy dolgot, csak hogy vigye el a ruhákat tisztítóba, amiket már összekészítettem. Nagy duzzogva meg is tette, előtte persze még meghallgattam, hogy cég, fáradt, prezentáció, de az ő döntése az, hogy ennyit dolgozik. Maximalista.

A ruhák el is készültek és mivel épp a közelben voltam, így elmentem értük. Még a boltban ellenőrizni szoktam, hogy minden rendben van-e, kijöttek a foltok, nem történt károsodás a ruhán, minden megvan-e. Most is áldottam az eszem, mert ahogy az egyik zippzárt lehúztam egy vörös XS-es szatén ruha nézett velem szembe. Nevetve vissza is adtam a mosodás kiasszonynak azzal, hogy talán a fejemre jó lenne, de más biztosan hiányolja, hiszen nagyon szép darab.

Nem nem, biztosan az Önök kupacával jött. A férfi aki beadta meg is mutatta, hogy honnan kell kiszedni egy nagyobb fehér foltot. Láttam már olyat, nem a joghurtevés hagy olyan nyomot.

A szavai pengeként hatoltak át az agyamon és bár megértettem amit mondott, nem akartam a fejembe engedni a végső felismerést. Megköszöntem a ruhákat, autóba ültem és hazahajtottam. Összeszedtem a gyerekek cuccait és a spórolt pénzemet, amit eddig gyűjtögettem. Pár hónapra elég lesz, gondoltam és még aznap kivettem egy lakást. A ruhát kiterítve otthagytam az asztalon és leírtam a biztos tippjét annak, hogy azt a bizonyos fehér foltot hogyan lehet kiszedni. Alá is írtam az üzenetet:

További kellemes foltozást kívánok! Szerető (ex)feleséged.

Egész este csörgött a telefonom. A férjem vagy 50-szer  keresett, de nem érdekelt. Másnap kerestem egy ügyvédet és beadtam a keresetet. Azóta csak az ő jelenlétében találkozunk és csak a gyerekek láthatásáról vagyok hajlandó beszélni vele. Mindennek vége, de remélem, hogy ez egy új kezdet és valaki túl fog látni az XL-es méreten és meglátja bennem az érzéki, boldogságra vágyó nőt.