Azt hiszem erre mondják, hogy boldog tudatlanságban éltem az életemet. Vajon voltak jelek, amiket észre kellett volna vennem?
B. sosem volt egy egyszerű eset. Dacos volt, haragos, mindig szembement a világgal, de úgy gondoltam, hogy sok sok év kitartó munkájával áttörtem a falat és boldog pár vagyunk. Elhitte, hogy szeretem és ő is engem, menedéket találtunk egymásban. A pátoszi felvezetés után kicsit kevésbé emelkedett, ám szintén fontos tény: olyanannyira komoly volt a kapcsolat, hogy egy karácsony alkalmával egyet fizet kettőt kap akcióban ugyanolyan mobiltelefont vettünk. Sokszor viccelődtünk is mikor összecseréltük. Egyik nap aztán miközben épp készülődtem egy négyes randira és B. pont a zuhanyzóban volt, csörgött a telefon. Rezgőre volt állítva, oda se néztem, csak felvettem.
Egy erdei pikniken kapta rajta a párját, hihetetlen mit művelt a férje a bokorban
Olvass tovább...
Egy ismeretlen hang szólt bele:
Üdvözlöm kedves B.! Örömmel értesítem, hogy a Thaiföldre szóló munkavízumát jóváhagyták, illetve a cég megvásárolta a repülőjegyet, a várható indulása 3 nap múlva van. Ezt az időpontot jelölte meg legkorábbinak, jól emlékszem?
Először nem értettem mit mondtak. Hallottam a szavakat és értettem a szerelmem nevét is, illetve a szavakat is mind mind felfogtam, de nem álltak össze egy egésszé. Korábban mesélte, hogy lenne lehetősége a cége által Thaiföldre utazni, azonban elvetettük az ötletet, mivel nekem is épp felfelé ívelőben van a karrierem és megbeszéltük, hogy akkor itthon maradunk.
Bekapcsolva maradt a bébiőr, amit azon keresztül hallott egy életre az emlékezetébe égett
Olvass tovább...
Egy világ súlya szakadt rám. Egyszer csak minden elsötétült. B. rázogatott és ijedten kérdezte mi történt.
Megkaptad a thaiföldi vízumot. Gratulálok.
Szomorúan nézett rám és sírni kezdett, majd én is. Egyre jobban és jobban míg végül ismét elájultam. A mentőben tértem magamhoz, azt mondták hisztérikus rohamom volt és be kell szállítaniuk. Arra gondoltam, hogy 3 nap és elmegy, addig ki kell engedniük, viszont ez a gondolat még jobban összezavart és végül bent tartottak. A 3 nap eltelt és nem volt látogatóm. Végül egy hónap múlva kiengedtek. Amikor hazaértem már csak az üres lakást találtam otthon, benne az én cuccaimmal. Nem tudom, hogy tudok-e még valaha bízni a férfiakban.
