Egy szál burkában vettem számba a hurkát - avagy a dubai-i kiruccanásom története

Jelezték ekem előre, hogy amennyire innovatív a cég, bizonyos kérdésekben annyira maradiak, így megkértek, hogy régi, hagyományos, úgynevezett burkában érkezzek majd. Különösebben nem viselt meg a dolog, egy alkalomról van szó, ráadásul a cég fizette minden költségemet, így természetesen belementem.

Azt is jelezték, hogy akivel egyeztetni fogok, nem tud angolul, így nem lepett, mikor a vezető irodájába belépve ketten fogadtak: hívtak tolmácsot.

A beszélgetés gördülékenyen zajlott, a profi segítőnek köszönhetően és mindenki nagy megelégedésére megkötöttük a megegyezést. Megköszöntem mindkettőjüknak a lehetőséget és már indulni akartam, hogy tájékoztassam a főnökömet a fejleményekről és végre kicsit kiélvezzem a várost is.

Az épület előtt azonban valaki a nevemen szólított és láttsam, hogy a tolmács szalad felém integetve. Bevártam, majd mikor odaért kissé zihálva megkérdezte, hogy:

,,Nem szeretnél egy profi városvezetést? Tudod, nem mindenki beszél angolul és a szívemre venném, ha bajba kerülnél."

Elfogadtam a felajánlást, szimpatikus férfi volt. Helyi, klasszikusan szép arab férfi. Göndör fekete haj, napbarnított bőr, mélybarna, szinte már fekete szemek és az ingén átütve a vonalait úgy vettem észre, hogy gyakran edzett is.

Elindultunk hát sétálni és lelkesen megmutogatta azokat a helyeket, amikről az útikönyvek nem tesznek említést. Remekül éreztük magunkat. Én szerettem volna inni valamit, jelezte, hogy neki azt nem lehet, de nem zavarja, ha én fogyasztok.

Így tovább beszélgetve én meg is ittam két méregdrága koktélt, azonban a hatásuk miatt megérte.

Nem tudtam kiigazodni a partnerem, néha azt láttam incselkedik velem, néha pedig visszavonulót fújt.

Eltelt a nap és szerettem volna lepihenni, így felajánlotta, hogy elkísér a hotelembe. Mikor odaértünk és búcsúzóra fogtam, akkor láttam, hogy kicsit tépelődik, így megragadtam az alkalmat és megkérdeztem:

,,Nézd, nem valószínű, hogy egyhamar megint erre lesz dolgom. Így, ha esetleg még szeretnél velem időt tölteni, akkor most van itt a lehetőség."

Láttam, hogy valami zavarja, de nem mondta, csak bólintott:

,,Örömmel felkísérlek a szobádba, ha ez neked nem probléma. Annyit kérek, hogy ne együtt menjünk fel. Add meg a szobaszámod és 15 perc múlva érkezem." 

Furcsálltam, dehát más kultúra, illetve nem házasodni akartam, tulajdonképpen egész nap nem is került szóba sok személyes téma. Felmentem, töltöttem magamnak még egy italt a minibárból, mikor kopogtak az ajtón.

Kinyitottam és beengedtem a kísérőmet.

Beszukta az ajtót, majd jelentőségteljesen, nagy levegőt véve rám nézett:

,,Nézd, nálunk elítéljük a házasság előtti szeretkezést, így, klasszikus értelemben nem történhet közöttünk semmi. Azonban... nagyon szívesen venném, ha szájjal kényeztetnénk egymást."

Meglepett a nyíltsága, de szerettem az egyenes beszédet.

,,Rendben. Csak átveszek valami kényelmesebbet."

,,Igen, ez lenne a másik... szeretnélek megkérni, hogy maradjon rajtad ez a ruha. Levetközhetsz alatta, de kérlek, maradjon rajtad, végig."

Mivel már nyakig benne voltam a dologba és tulajdonképpen tetszett is az általa felajánlott alku, így ebben is benne voltam. A fürdőbe kimenve levettem mindent, majd visszavettem a hagyományos arab viseletet.

A szobába visszaérve partnerem odalépett és gyengéden kezébe temetve az arcaimat megcsókolt, majd végigsimította a ruhámat. Szenvedélyesen csókolóztunk, azonban nagyon lassna, érzékien. A szoknyám alját felhajtotta és kézzel kezdett izgatni, én is kicsomagoltam a duzzadó férfiasságát és gyengéd mozdulatokkal viszonoztam az érintését.

Felkapott és az ágyra dobott, a szoknyám még mindig csak annyira felhajtva, hogy a szeméremtestem kilátszódjon. Tudta mit csinál. Határozott nyelvcsapásokkal, nagyon hamar kivégzett és jönn utána még egy, meg még egy ozgazmus, amikor leállítottam és mondtam, hogy én jövök.

Az én részem is hasonló sikert aratott, de ő többször visszatartotta a magömlését, hogy még tovább élvezhesse a messziről jött idegen szájjátékát. Egyszer aztán nem bírta tovább és végül eldurrant. Megköszönte a dolgot, majd azt mondta, hogy mennie kell, 5 percen belül pedig már valóban nem volt a szobába. Mégis udvarias távozásnak éreztem és az egész légyottunkat áthatotta a kölcsönös tisztelet.

Tulajdonképpen nem is bántam. Nagyon rég voltam ennyire kielégítve, így tudtam, hogy a fantasztikus élvezetek után ugyanilyen minőségű alvásban lesz részem.

Otthon természetesen erről a kis kalandról nem beszéltem, azonban ha ismét va lehetőségem kimenni tárgyalni, akkor egy pillanatig sem fogok teketóriázni.