Hazánk trónra jutása űzte el a rettegett közép-európai szörnyeteget

Az elmúlt években és évtizedekben sok adalékot kapott ajándékba a lengyel mitológiai mesekörnyezet a világsikert elérő Witcher-univerzumnak köszönhetően. A könyv-, videójáték-, és sorozatformában is roppant népszerű alkotásfolyam motorja nem más, mint az alkotó, Andrzej Sapkowski. A lodzi születésű férfi immár 74 évesen a hazája történetének legsikeresebb írójának számít. A magyar keresztségben Vaják nevet kapó mítikus és varázslatos világról sohasem tagadta Sapkowski mester, hogy hazája, Lengyelország legendáit is beleszőtte, azokat egyfajta alapként használta műveihez. Kiváltképp a kasztrendszer, illetve a horrorisztikus szörnyek és mesebeli lények tekintetében. 

Az egyik ilyen élőlény a sárkány. A Vaják-történetekben négy vagy öt fajtájával találkozhatunk, ám egyik sem tűnik olyan félelmetesnek, mint a középkori történetek retteget alakja, a Wawel-sárkány. Ez a szörnyeteg egyenesen terrorizálta a mondák szerint Krakkó városának lakóit, első írásos emléke a 12. századból származik. Állítólag a mind a méretével, mind a tüzes lehelletével pusztítani tudó sárkány a helyi királyi palota alatti összetett pincehálózatban lakozott, ám a pontos pihenőhelyét senki sem ismerte. Észlelései, illetve a vélt támadásai inkább csak a vészterhes időkben ritkultak meg.

1241-ben a tatárok megtámadták Krakkót, ugyanis azt szerették volna elérni, hogy a lengyel király a megfélemlítés terhe miatt még csak véletlenül se merjen segítséget nyújtani a testvéri Magyar Királyságnak. Ezt el is érték a hódítók. Később, a magára találó Magyar Királyság térnyerése szintén a homályba lökte a Wawel-bestia rémképét. 

A következő évszázadokban csak néha érkeztek beszámolók a sárkány észleléséről. A város kisebb és nagyobb tűzeseteit a köznép folyamatosan a Wawel számlájára írta, és egészen a reformkorig, illetve az általános iskolai kötelezettségig tartott is a sötét középkor számukra. Eztán végképp visszaestek az észlelések gyakoriságai, és az egykor félelelmkeltő gonosz ellenségképből mára már városi jelkép lett. Ugyanis állítólag elpusztult a dög, mert egy cípész egy kénnel áztatott báránnyal etette meg. Ekkor a fenevad szomjúságában kiitta a fél Visztulát, majd a teste a rengeteg víztől egyszerűen kiszakadt. Emlékét ma egy szobor őrzi Krakkó belvárosában, amely három óránként egyszer tüzet lehell magából. 

A meghökkentő szobor: