Furulyakoncerttel jattoltam a pultosfiúnak a vendégek szeme láttára, utána pedig a sörcsap mellett tette belém a mixerrúdját

Épp a bulinegyed egyik ismert utcájában sétáltunk az akkori párommal, amikor egy új, eddig nem látott helyre figyeltünk fel. Mindig szerettük kipróbálni a frissen nyílt helyeket, ez pedig különösen hívogatónak tűnt. Helyes kis asztalkák kirakva, bent kényelmes fotelek, kivetítők és budapesti viszonylatban nézve is fantasztikus italválaszték.

A pultban egy nagyon fiatal, valószínűleg az érettségiről éppen ideeső, szőke mosolygós fiú várta készségesen, hogy válasszunk. Az életkora azonban megtévesztő: életem legjobb Long Island Ice Teáját ittam ott, többek között ez az egyik húzóok, ami miatt gyakran visszajártam. Igen, az egyik.

Kellemes modora volt, csacsogott, mosolygott, udvarias volt, de a közöttünk lévő nagy korkülönbség miatt (én akkortájt lehettem olyan 25 éves) nem különösebben figyeltem rá, illetve barátom is volt ugye.

Az a kapcsolat végetért, jött egy következő, annak is vége lett, ám a törzshely stabil volt. Hetente legalább egyszer lementem koktélozni és azt vettem észre, hogy a kissrác, akiről az első benyomásom az volt, hogy az öcsém lehetne, szépen lassan férfivá érett. Azt vettem észre, hogy egyre gyakrabban felejtem rajta a tekintetemet és az, hogy milyen sört csapol másodlagos lett.

Mivel hosszú évek óta "ismertük" egymást (bár jó néhányszor valóban beszélgettünk), így kellemetlennek éreztem volna, hogy valóban közeledjek hozzá. Azonban egy nap minden megváltozott.

A bárt be fogják zárni. Nemcsak a kedvenc kocsmámat veszítem el egy életre, hanem a lehetőséget is, hogy legyen köztünk valami.

Éppen szintén kapcsolatban voltam, azonban olyan erős volt ez a vonzás már évek óta, hogy muszáj volt ezt valahogyan lezárnom. És ott, azon a helyen akartam ennek pontot tenni a végére.

Külföldön éltem, de volt dolgom Magyarországon, így hazarepültem és oda beszéltem meg egy találkozót a barátaimmal. A legjobb barátnőmet már beavattam a tervbe, üdvözítette, hogy végre történik valami előrelépés az ügyben annyi álmodozás után.

Felöltöztem szépen, kisminkeltem magam, majd minden bátorságomat összeszedve (az utóbbi időben ugyanis eléggé zavarba tudott hozni a társasága) beléptem a helyre.

Az, hogy utoljára vagyok itt és őt is utoljára látom valahogy bánatosan szexivé tette az egészet. Rámosolyogtam, ő pedig vissza és már készítette is a szokásosat.

Többször összeszemeztem vele, majd amikor fizettünk, akkor a barátaimnak megadtam a jelet, hogy lehet menni, rendben lesz minden én pedig még egy kicsit a pultnál maradtam. Nem tudok flörtölni, ezt tudni kell rólam, szóval úgy döntöttem, hogy inkább a lényegre térek.

,,Szomorú ez az egész. Szerettem ezt a helyet... és sosem voltam a pult mögött. Nem akarsz esetleg behívni, hogy milyen ott?" - kérdeztem kacéran.

,,Gyere." - érkezett a válasz.

Kinyújtotta a kezét, én pedig belekapaszkodva besétáltam a pult mögé. Volt még néhány vendég a helyen, azonban mivel már záróra volt, tudtam, hogy nem maradnak sokáig. Velem ellentétben.

Visszatérve oda, hogy nem tudok flörtölni, ezt a vonalat meg sem próbáltam, hanem vele szembefordulva megmarkoltam a férfiasságát és a szemébe néztem:

Érezni akarlak. A számban, magamban, mindenemben. Érezni akarlak már évek óta és azt hiszem ez egy ilyen most vagy soha pillanat.

Kikerekedtek a szemei de a szavai előtt már megéreztem a válaszát: még mindig fogtam a férfiasságát, az pedig elkezdett merevedni.

,,Mondom most mi lesz. Én bemászok ide a pult alá, kigombolom a nadrágot és elkezdem azt az ízlelgetést, amit az előbb említettem. Addig te dobd ki a vendégeket. Elmúlt éjfél."

Meg sem vártam a válaszát és már előtte térdeltem. A pénisze rózsaszín volt, olyan mint a bársony és ánizs illata volt. Mohón rá akartam vetni magam, de tudtam, hogy hosszú még az este, így előbb csak nyalókáztam vele egy kicsit.

Ő rekedtes hangon próbálta kiterelni az embereket, de mindenkinek volt még egy utolsó sztorija a helyről, még egy ital egy kézfogás. Rémesen élveztem a helyzetet. A helynek csináltam egy kis anyagi kárt, mivel ahogy hang alapján számoltam 8 embernek engedte el a számlát, de végre mindenki kiment. Ekkora egy kis türelmet kért, majd lehúzta a redőnyöket és elfordította a kulcsot a zárban.

Visszarohant, kihúzott a pult alól, majd felültett a bár asztalára. Miniszoknya volt rajtam egy tangával, amit könnyedén félrehúzott és közben úgy csókolt meg, mintha ő is évek óta erre várt volna. Fantasztikusan csókolt. Benne volt még a kisfiús hév, azonban ez már egy férfi csókja volt. Nem tudom, hogy 5 vagy 50 percig csókolóztunk, addig pedig testem minden létező pontját végigmarkolta és szorított magához, amikor ismét magamhoz ragadtam az irányítást.

A meredező hancúrlécét irányba állítottam és most én húztam magamhoz. Könnyedén magamba fogadtam és sokkal jobb volt, mint amilyennek képzeltem. Szenvedélyesen, de gyengéden csinálta, a csókolózást egy pillanatra sem hagytuk abba. Megszűnt minden, csak ő volt ott és én és az a rengeteg év, ami ismeretlenül kettőnk mögött volt.

Végül elélvezett és ezzel vissza is tértem a valóságba. Mélyen a szemébe néztem, megcsókoltam még egyszer, olyan igazi, búcsócsókkal és leugrottam a pultról. Már az ajtónál jártam, amikor hallottam, hogy utánam szól:

,,Egyébként felvettek a..." - kezdett bele.

,,Nem akarom tudni. Nem számít már."

Majd elfordítottam a kulcsot és kisétáltam. A szívem egy része azonban, bármennyire is furcsán hangzik, mindig ott marad majd, abban a bárban, ahol a város legjobb Long Islandjét csinálták.