Egy idős férfi erotikus játékszere lettem, olyan élvezetekben van részem, amiről eddig nem is álmodtam

Az egyik délutáni műszakom végén, zárás előtt belépett a boltba egy nagyon gazdag pár. A boltban töltött idő alatt azt tapasztaltam, hogy az igazán elit, a "felső 10 ezer" sosem jár hivalkodva, azonban a megjelenésük mindig kifogástalan és hihetetlenül igényes. Rajtuk is ezt láttam. A nő egy elegáns, hosszú, krémszínű kabátot viselt, alatta tökéletesen passzoló, térdig érő blézerruhát, a férfi pedig szmokingot. Gyorsan megszólítottam őket, igyekeztem nem éreztetni velük azt, hogy 15 perc múlva lejár a műszakom. A pár női tagja egymás után vitte be a ruhákat, addig én a férfival csevegtem, hogy ne unatkozzon. Volt benne valami megnyerő, valami sármos. Nagyjából 30-40 évvel lehetett nálam idősebb, ugyanakkor kortalan elegancia lengte körül.

És a mosolya... folyamatosan mosolygott.

Végül a felesége összeválogatta a jótékonysági bálra való együttesét (ennyit tudtam leszűrni a beszélgetésükből, nem tudom kinek és mit jótékonykodnak, de az biztos, hogy az itt elköltött pénzből több alapítvány is ki lenne húzva a bajból) és távoztak a boltból én pedig végre bezárhattam.

Két napig nem volt műszakom, mert egy vizsgára készültem. A harmadik nap mikor beértem, jelezte a kolléganőm, hogy jön ma egy jóvágású úr, kifejezetten utánam érdeklődött. Mivel mint írtam nem sokan vásárolnak a boltban és férfiből kifejezetten kevés volt, már sejtettem, hogy ki érkezik ma.

Furcsa érzés volt bennem, örültem neki, hogy keresett, engem, egy ilyen férfi. De gyorsan el is hessegettem ezeket a gondolataimat. Ettől függetlenül rendre ellenőriztem magam a tükörben és lestem az ajtót. Ismét zárás előtt érkezett. Igyekeztem visszafogottan köszönteni és megkérdeztem, hogy miben segíthetek, de az arcom lángvörös volt.

Odalépett hozzám és búgó hangon azt mondta:

Sajnálom, hogy a múltkor olyan sokáig bent kellett maradnod. Hoztam neked valamit kárpótlásul.

Egy bársonydobozt vett elő, amelyben egy gyönyörű karkötő volt. Alig hittem a szememnek. Majd hirtelen becsukta a dobozt.

-Úgy látom, hogy nem szeretsz ellenkezni, igaz?

-Te...tessék?

-Jól hallottad. Engedelmes, jókislány vagy, igaz?

-Igen... az vagyok.

-Igen Uram. Ugye így akartad mondani?

-I...igen Uram.

-Húzd le a redőnyt és zárd be a boltot.

Szó nélkül engedelmeskedtem. Majd odaparancsolt az asztalhoz és azt mondta üljek fel. Odasétált és szétnyitotta a lábaimat. Elhúzta a fehérneműm és dolgozni kezdett az ujjaival, miközben a másik kezével a hajamat markolta és mélyen a szemembe nézett.
Mielőtt elértem volna a csúcsra abbahagyta.

Reflexből utánanyúltam és azt mondtam neki:

-Ne, kérlek, ne hagyd abba.

-Itt te nem kérhetsz semmit. Én kérek és te megteszed. Ha ezt az egyszerű szabályt megtanulod, akkor olyat mutatok neked, amit eddig még egy férfi sem.

Majd a bársonydobozt az asztalratéve elfordította a kulcsot és kiment.

Hetekig találkozgattunk még így a boltban és soha nem engedte, hogy elélvezzek. Aztán egyszer megtörtént. Valóban olyan volt, mintha megnyílt volna a föld, soha nem tapasztalt intenzitással söpört végig rajtam az érzés. Ezután szeretkeztünk. Elmondhatatlan volt. A viszonyunk azóta is tart.

Azt hiszem szerelmes vagyok. Neki azonban felesége van és esze ágában sincs elhagyni őt, ezt kérdés nélkül is tudom. Neki én csak egy élő bábu vagyok, akin kiélheti azokat a vágyait, amit otthon nem tud. És ki tudja, én vagyok-e az egyetlen ilyen az életében...