A Karakum-sivatag híres a káprázatos homokdűnéiről és leginkább nagyságáról, ugyanis Türkmenisztán nagyjából 70 százalékát fedi le. Napokig lehet bolyongani a 350 ezer négyzetkilométeres területen úgy, hogy semmit se lássunk a dűnék végtelen csúcsát leszámítva. Egyvalamit azért megláthatunk, ha elérünk a sivatag közepéig, bár nem biztos, hogy örömmel fog eltölteni az a szürreális látvány, amit a Darvaza-kráter okoz.
Forrás: Profimedia
Lényegében a kráter egy olvadt gázgödör, amely évtizedek óta tüzesen izzik és amelyet „A pokol kapuja" néven ismernek.
A történet szerint 1971-ben szovjet geológusok olajfúrást végeztek a sivatagban, amikor egy földgázzsebbe ütköztek. Ez a föld összeomlását okozta, három nagy víznyelőt képezve. Annak érdekében, hogy megakadályozzák a metán szivárgását a légkörbe, a pletykák szerint a geológusok meggyújtották az egyiket, azt gondolva, hogy néhány hét alatt kiég.
A néhány hétből ötven év lett, ugyanis a Darvaza-kráter annyi ideje lángol.
George Kourounis kanadai felfedező 2013-ban elindult az első expedícióra, hogy bejárja a kráter mélyét, majd rájött, hogy valójában senki sem tudja, hogyan jött létre ez a pokoli inferno. A helyi türkmén geológusok szerint a tátongó, 69 méter széles és 30 méter mély kráter az 1960-as években alakult ki, és csak az 1980-as években gyújtották meg. Mivel a gáz és az olaj a szovjet uralom alatt Türkmenisztánban nagyra becsült árucikk volt, a kráter létrehozásának minden feljegyzése szigorúan titkos információ.
Olvass tovább...
Az biztos, hogy ez a valószínűtlen, metánt böfögő tűzrakóhely az egyik legnépszerűbb turisztikai látványossággá vált egy olyan országban, amely évente csak körülbelül 6000 látogatót fogad. Az elmúlt évtized nagy részében bátor túrázók jöttek, akik látni akarják a pokoli kaput és ahogyan a lángoló tűzkolosszum megvilágítja a sivatagi eget.
