Casanova is használt vajon óvszert? Most ez a vita is eldőlt, ha egyáltalán létezett

Az óvszer nem új találmány, a férfiak már az ókorban is védekeztek efféle eszközzel a nem kívánt terhesség ellen. Kezdetleges kondomot már az egyiptomi Tutanhamon fáraó sírjában is találtak, de az persze nem gumiból készült, hanem vízhatlanná tett vászonból, és a derékra kellett felkötözni.

Annak idején azonban szemérmesen viszonyultak az ilyen használati tárgyakhoz, így nem csoda, hogy az óvszer legkorábbi ismert leírása a 16. századból származik. Az itáliai anatómus, Gabrielle Falloppio 1564-ben jelentette be, hogy feltalált egy olyan vászon védőeszközt, amelyet a makkra kell illeszteni, és megvéd a szifilisztől.

Ez persze enyhe túlzásnak tűnik, de a semminél alighanem jobb volt. A legkorábbi fellelt – mai értelemben vett – kondom 1642 és 1647 közé datálható, és disznó- vagy birkabélből készült. Angliában bukkantak rá, a Dudley kastélyban végzett ásatások során.

Meglepő volna, ha a 18. században élt szívtipró, Giacomo Casanova nem tett volna említést az óvszerről, de a memoárjaiban valóban megtette, és „angol kabátként” hivatkozott rá, ami a hasznos találmány brit eredetére utalhat. Az ő idejében már egyre többen viselték szex közben, mert bebizonyosodott, hogy valóban nyújt bizonyos védelmet.

Mivel eleinte meglehetősen drága portékának számított, a férfiak nem dobták ki egyetlen használat után, hanem kimosták, megszárították, és már készen is állt egy újabb bevetésre. Elvileg házilag is elkészíthették, ennek módjáról részletes leírásokat is találhatunk.

„Vágja le a kívánt hosszra, és kösse el egy szalaggal a végét. Fertőzések és terhesség megelőzésére alkalmas”

– olvasható egy ilyen utasítás legvégén. Az olcsó tömeggyártás 1844-ben indult meg, vulkanizált gumi felhasználásával, míg a latex változat 1930-ban mutatkozott be.