promotions.hu
Keresés
Menü megnyitás
Űrkutatás

Egy 38 éve eltűnt szovjet űrszonda térhetett vissza a Föld közelébe, megdöbbentő elmélet született a rejtélyes objektumról


Egy 38 éve eltűnt szovjet űrszonda térhetett vissza a Föld közelébe, megdöbbentő elmélet született a rejtélyes objektumról
Borítókép:  Promotions.hu generated

A csillagászokat régóta foglalkoztatja az 1998 KY26 nevű, látszólag magától gyorsuló égitest, amelyről most kiderült, hogy valószínűleg nem is aszteroida. A Harvard egyik professzora szerint egy 1988-ban eltűnt legendás űrszonda térhetett vissza a bolygónk közelébe.

Természetellenes sebesség az űrben

Amikor az égitest elhaladt a Föld mellett, a kutatók valami teljesen szokatlant vettek észre. A durván 11 méteres, egy emeletes busz méretével vetekedő objektum olyan gyorsulást produkált, amit a puszta gravitációval nem lehetett megmagyarázni. A teleszkópokkal gyűjtött 25 évnyi adat azt mutatta, hogy az 1998 KY26 folyamatosan egy apró, egyenletes „lökést” kap haladás közben. Ráadásul az objektum 5,35 percenként megfordul a saját tengelye körül, ami elképesztő sebesség egy átlagos űrsziklához képest.

Jég helyett fémes csillogás

Sokáig tartotta magát az a feltevés, hogy egy úgynevezett sötét üstökössel van dolgunk. Ez a teória azt feltételezte, hogy az objektumban lévő rejtett jég lassan gázzá alakul, és ez a folyamat adja a haladáshoz szükséges extra tolóerőt. Az Icarus folyóiratban nemrég publikált tanulmány azonban végleg lesöpörte ezt az asztalról. A vizsgálatok kimutatták, hogy az objektum túlságosan meleg ahhoz, hogy vizet vagy jeget hordozzon magán, ráadásul semmilyen porfelhő vagy csóva nem kíséri. A kutatók megállapították, hogy egy teljesen kiszáradt testről van szó.

Az elveszett szovjet űrmisszió hagyatéka

Itt jön a képbe Avi Loeb, a Harvard Egyetem neves professzora, aki társszerzőivel teljesen új megvilágításba helyezte az adatokat. Ahhoz, hogy megértsük az elméletét, vissza kell mennünk 1988-ba. A Szovjetunió ekkor indította útnak a Phobos–1 űrszondát, amitől a tudományos világ áttörést várt a Mars és holdjainak kutatásában. A grandiózus küldetés azonban alig néhány hónap után kudarcba fulladt egy végzetes szoftverhiba miatt. A földi irányítás elvesztette a kapcsolatot a járművel, a hatalmas szerkezet pedig némán és irányítatlanul sodródott tovább a végtelen űrben.

Loeb és csapata szerint a mostani rejtély kulcsa éppen ez az elveszett roncs. Az objektum szokatlan csillogása, mérete és hihetetlenül gyors forgása mind arra utalnak, hogy egy mesterséges, ember alkotta szerkezetet látunk. A professzor szerint a haladását segítő titokzatos lökést egyszerűen a napsugárzás okozza, ami visszapattan az egykori űrszonda fémes felületeiről és napelemeiről. Amikor a szakemberek ráillesztették a Phobos–1 térbeli modelljét az 1998 KY26 fényességváltozásaira, a két adatsor tökéletesen fedte egymást. A keringési pályák hasonlósága szinte kétséget sem hagy afelől, hogy a tudomány nem egy új aszteroidát, hanem egy évtizedek óta elveszett űrtörténeti emléket talált meg.

(via)