Furcsa helyen tartották az első magyar F1-es futamot, mindennap itt biciklizünk és autózunk most is

Napra pontosan 88 évvel ezelőtt, 1936. június 21-én rendezték a történelem első magyar nagydíját, amely a két világháború között a legnagyobb autósport esemény volt Magyarország területén. A futamnak a Népliget adott otthon, egy 4989 méteres aszfaltcsíkot húztak meg a versenyre, amely az akkori viszonyok között rendkívül technikásnak bizonyult.

A Forma-1 megalakulása előtti időkben rendezett futamon a meglehetősen gyakori kanyarok miatt nagyon kevés lehetősége volt a pilótáknak a szusszanásra, ezt legfeljebb a 750 méteres rajt/cél egyenesben tudták megtenni, azután már rögtön figyelni kellett a következő kanyarra. Kanyarokból pedig nem volt hiány: összesen 11 bal és 11 jobbkanyar volt a pályán, ráadásul azok sugarai 12 és 450 méter között változtak.

A pálya nyilvánvalóan nem volt épp a biztonság legmagasabb fokán, de akkoriban ez nagyon kevés pályáról volt elmondható, mint ahogyan az autókról sem. Ha már az autók: a Mercedes és az Audi előfutárának tekinthető Auto Union voltak a toronymagas esélyesei a futamnak, akkoriban ugyanis ők voltak a gyakori futamgyőztesek. Ezért is volt kifejezett meglepetés, ahogyan a hétvége alakult.

Abban sok meglepetés nem volt, hogy a pole pozíciót az Auto Union autója mögött Bernd Rosemeyer német pilóta szerezte meg, melőle pedig a szintén Auto Unionos Hans Stuck indult, miközben a második sort egy Mercedes és meglepetésre egy Alfa Romeo sajátította ki. A mezőny érdekessége az volt, hogy volt egy magyar pilóta is, méghozzá Hartman László, aki egy Maserati volánja mögött vágott neki a futamnak.

A futam első részében Rosemeyer megtartotta az első helyét, mögé azonban feljött a Mercedeses Rudolf Carracciola és a szintén mercis Manfred von Brauchitsch a dobogóra. Carracciola a 11. körben átvette a vezetést, Hartmann eközben már egyperces hátrányt szedett össze, de még bőven versenyben volt. Carracciola autója végül a 26. körben megadta magát, így Rosemeyer visszatért az első helyre, mögé pedig felért az Alfa Romeo legendája, Tazio Nuvolari, aki folyamatosan tudta csökkenteni a hátrányát az Auto Union pilótájával szemben. A 35. körben végül a célegyenesben utolérte, és megelőzte Rosemeyer-t és sikeresen megtartotta az előnyét a futam hátralévő részében, és végül az előzetes várakozások ellenére az Alfa Romeo színeiben győzelmet tudott szerezni a Népligetben. Második helyre végül Rosemeyer, harmadik helyre pedig a szintén Auto Union autójával versenyző olasz Achille Varzi jött be.

Hartmann László végül hat kör hátrányban, az utolsó 7. helyen célba ért, becsületes teljesítményt letéve az asztalra. Nem ez volt élete legjobb eredménye, ugyanis a Grand Prix du Comminges-en a 3., a Grand Prix des Frontiéres-en pedig negyedik helyen végzett, de egyre többen figyeltek fel rá a mezőnyben. Sajnos nem sokkal a magyar nagydíj után azonban jött a tragédia: 1938-ban, a Tripoli Nagydíjon a Forma-1 első, 1950-es világbajnokával, Giuseppe Farinával ütközött, amelynek következtében kirepült az autóból, eltörte a csigolyáját és elhunyt, így nem élhette meg, ahogy az autóverseny azzá a rangos, elit szériává válik, mint ami napjainkban.