„Be lehet azt piszkálni, pöckölni, tuszkolni” – három éve vertük Ausztriát az Eb-n
Olvass tovább...
Nem akármilyen út vezetett 1964-ben a magyar foci történetének máig egyetlen Eb-érméhez. Wales, NDK és Franciaország is hiába akarta a nemzeti tizenegy útját állni, majd a tornán a spanyokkal és a dánokkal kellett szembenézni. A franciák elleni kettős diadal góljait meg is nézhetjük. Ne hagyjuk ki!
3800 néző a barcelonai Camp Nouban az bizony nem sok. Csakhogy 1964-ben járunk, a szocializmus még tombol Magyarországon, a Kádár-rendszer alatt nemigen gondolhatta úgy több tízezer magyar, hogy a helyszínen szurkol a futballválogatottnak azért, hogy érmet nyerjen az Európa-bajnokságon. (Hogy a dán drukkerek hol voltak, az megint más kérdés.)
1964. június 20-án a futballtörténelem második Európa-bajnokságán a bronzmeccset tartják Barcelona legendás stadionjában,
és 120 perc alatt megszületik a magyar győzelem és érem.
Olvass tovább...
Bene Ferenc a 11. percben gólt szerez, a 82. percben egyenlít Bertelsen, a hosszabbításban viszont Novák Dezső három percen belül kétszer is betalál (előbb 11-esből), így történelmivé váló eredményt ér el a nemzeti tizenegy Baróti Lajos szövetségi kapitány irányítása alatt (a pályán Albert Flóriánnal, Farkas Jánossal, Mészöly Kálmánnak, vagyis az 1966-os híres vb brazilverőivel).
Azóta is ez az egyetlen érmünk az Eb-kről.
Olvass tovább...
Bene már a spanyolok elleni elődöntőben is betalált (hosszabbításban 2:1-re alulmaradtunk), pályafutása egyik legnagyobb évében pedig olimpiai bajnok is lett.
(Az 1964-es tokiói játékokon a magyar futball máig alulértékelt géniusza szerezte Magyarország mind a hat gólját a Marokkó ellen 6:0-ra megnyert meccsen.)
Ami az 1964-es Eb-t illeti, az akkor még négycsapatos tornára sem akármilyen úton jutottak el legjobbjaink:
1. forduló: Magyarország–Wales 3:1, 1–1.
Nyolcaddöntő: NDK–Magyarország 1:2, 3:3.
Negyeddöntő: Franciaország–Magyarország 1:3, 1:2.