„A magyar edzők úttörők voltak a változás előidézésében”

A magyar és angol amatőr labdarúgás közötti barátság újjáélesztése érdekében érkeztek Budapestre a Corinthian-Casuals képviselői. A klub ezen a néven 1939 óta működik a Corinthian FC és a Casuals FC összeolvadásából, ám előbbi egyesület – amelynek egyébként a professzionális labdarúgás megjelenése zárta be a kaput, s hozta el a fenn említett egyesülést – már a futball hőskorában letette a névjegyét. Akkor az Angol Labdarúgó Szövetség tagjaként dolgozó, NL „Pa” Jackson hívta életre 1882-ben a Corinthian FC-t, azzal a céllal, hogy legyen egy olyan – a sportszerűséget folyamatosan szem előtt tartó – klub, amely kihívást jelenthet Skóciának nemzetközi szinten.

Az előrelépés megkérdőjelezhetetlen volt: az alapítás utáni négy éven belül már az egyetemek és magániskolák legjobbjai játszottak a Corinthianban, így két alkalommal is előállt olyan helyzet, hogy a teljes angol válogatott keretet Corinthian játékosok adták. S, még egy érzékletes adat a klub jelentőségére: 1904-ben a csapat 11-3 győzte le a Manchester Unitedet, amelynek ez mindmáig a legnagyobb arányú veresége. S még két adat: a Real Madrid a fehér mezt a Corinthian FC miatt választotta, illetve a csapat dél-amerikai túrnéjána után a sao paulói vasúti munkások az angol klub hatására nevezték el klubjukat Corinthiansnak. Ugyanakkor alapvetően az úriemberhez méltó, a sportszerű magatartásban hittek. Jól példázza mindezt, hogy ha egy játékosuk szabálytalanságot követett el a tizenhatoson belül, akkor a kapus kiállt kapujából, hogy a csapat tizenegyes formáján elnyerje méltó büntetését. Amennyiben pedig a javukra ítéltek tizenegyest, mellé lőtték, mert úgy gondolták, hogy szándékosan ellenük sem szabálytalankodik egy úriember. 

S, hogy honnan a magyar kapcsolat? 1900-ban az MTK-ból kiválva jött létre a BAK, a Budapest Atlétikai Klub, amely egyik alapítója volt az 1901-ben létrejött Magyar Labdarúgó Szövetségnek (MLSZ). A budapesti amatőr csapatnak híre ment külföldön is, így 1904-ben már a Corinthian FC is felvette velük a kapcsoltatot, amelyik Corinthian Cup néven egy vándorserleget is felajánlott egy hazai amatőr kupasorozat győztesének. (A BAK egyébként 1947-ben szűnt meg, s 2018 májusában hívták újra életre.) A közös történelem okán látogattak Magyarországra a londoni csapat képviselői, támogatói, köztük az a Dominic Bliss is, aki szerkesztőként dolgozik a Chelsea magazinjánál, ami azonban ennél fontosabb, hogy nevéhez fűződik Erbstein Ernő, az elfeledett futballhős című könyv. 

„Megváltoztatta azt, ahogy egy tréner akkoriban tekintett a játékra. Letette a modern edzői gondolkodás alapjait. Másképp tartott edzést, annyiszor gyakoroltatta az egyes támadóvariációkat, hogy azok ösztönszinten ivódtak a játékosokba; Cagliariban azt is elmagyarázta a játékosoknak, hogyan kell a labdához érniük. Változtatott a táplálkozási szokásokon, karizmatikus személyiségéből fakadóan pedig motivációs beszédeket is tartott. Tisztelem és elismerem mint edzőt, s mint embert, hiszen ne feledjük, sikerült pozitívnak maradnian a történelem sötét idejében is” – fejtette ki véleményét Dominic Bliss.

 

„A konfliktusok kezelésében, a stratégia kidolgozásában utolérhetetlen volt. Hogyan lehet a frusztrációból erőt meríteni, az ellentéteket feldolgozni és azokat az összhang felé terelni, a játék szerepét megtalálni a közös cél érdekében. Mindezen képességeit nem csak a futballpályán használta fel, a civil életben is, enélkül bizonyosan nem élte volna túl a holokausztot.”

Arra a kérdésre, hogy miért akadt a XX. század elején-közepén jó néhány, nagy hatású magyar edző, elmondta, hogy abban az időben a játék természete más volt, hiányzott belőle a manapság már természetesnek számító tudományos, statitsztikai megközelítés.
 

„A kávéházakban gyűltek össze az edzők, a futballgondolkodók és arról beszéltek, miként lehet előre lépni, hogyan lehet változtatni a játékon. A magyar edzők pedig úttörők voltak abban, hogy változást idézzenek elő” – tette hozzá.

Persze, nem mentünk el szó nélkül a Corinthian-Casuals jelenlegi helyzete mellett sem. A klubot kívülről segítő Dominc elárulta, jelenleg ők a legmagasabban jegyzett amatőr csapat a szigetországban, körülöttük minden egyesület fél-professzionális módon működik. Így egyrészt nem könnyű feljutniuk vagy épp játékosokat magtartaniuk, mert – ahogy említette – már a vonzáskörzetben lévő csapatok is akár heti 4-500 fontot tudnak fizetni focistáiknak. Ezzel együtt is barátságosság, a „csodálatos, már-már romantikus” amatőr beállítottság jellemzi a Corinthian-Casualst.

Jövőbeni terveik pedig ambíciózusak: feljutni a hatodik vonalba. Ebben nagy segítség a három éve érkezett vezetőedző, James Bracken hozzáállása, aki sok mindenen változtatott a klubnál. Legfontosabb gondolata az, hogy amatőr klubként kell megpróbálni úgy működni, ahogy a profik.