Kutyának sem kellett a kézműves magyar termék külföldön, csúfos lebőgéssel ért véget a spanyolországi kalandtúra, el is bocsátották az egyik jelöltet
Tizennégy éves voltam, amikor elmentem otthonról, tizenhat éves koromtól kezdve pedig iskolába sem jártam, mint a többiek, mert versenyről versenyre utaztunk. Iszonyatos meló volt megtanulni, mi az a kemény munka, de végül szerencsére sikerült – viszonylag korán.Federer Baselben született svájci apától és dél-afrikai édesanyától, négy éves korában már Boris Beckert csodálta a tévében, s hatévesen kiemelkedett a korosztályából, már ami a tenisztudást illeti. Adolf Kacovsky edző, aki tízéves korától külön foglalkozott vele, egyszer ezt nyilatkozta róla:
Rögtön észrevette az ember, hogy született tehetség áll vele szemben. Olyan volt, mintha ütővel a kezében született volna. Egy-egy mozdulatot, amit a csoport többi tagjával hetekig kellett gyakorolni, vele néhány óra alatt átvettük. Amikor azt mondta, a világ legjobbja akar lenni, mindenki megmosolyogta – velem együtt. Úgy véltem, lehet belőle Svájc vagy Európa legjobbja, de hogy az egész világé... Ő viszont a fejébe vette, és elkezett dolgozni érte.Sokáig focizott és teniszezett párhuzamosan – a mi Fucsovics Mártonunkat a kosárlabda pályáról kellett elcsábítania edzőjének a salakra –, aztán a tenisz mellett döntött.
Azt gondolom, hogy a legfontosabb dolog a megfelelő munkamorál. Ennek kialakításához az edzőknek nem csak azt kell hajtani, hogy tanítványuk junior versenyt nyerjen. Messze nem ez az elsődleges. Hanem az, hogy megtanuljon kőkeményen dolgozni. Ez nem egyszerű dolog, nálunk Svájcban sem megy tökéletesen, annak ellenére, hogy olyan fantasztikus játékost tud kinevelni a rendszer, mint Stan Wawrinka. Létezik olyan, hogy valaki saját erőből, önállóan tud boldogulni, mások a nemzeti szövetség segítségével. Én az utóbbi kategóriába tartozom.Federer saját példájából merítve fogalmazza meg azt, hogy szerinte mi a siker titka.
A fiatal tehetségek nem elégedhetnek meg azzal, hogy a szüleik és az edzőik biztosítják a jólétüket, fejlődésüket. A napi négy órás edzés, s aztán a láblógatás nem vezet sehova. Komoly áldozatokat kell hozni. Ha a tehetséges gyerekek nem értik meg, miért kell erőt megfeszítve dolgozni nap mint nap, akkor nem fognak elérni arra a szintre, ahová valók. Igazából ez egy pofonegyszerű helyzet. Vagy a szövetség és annak edzői segítségével, vagy önerőből, de szorgalommal, kitartással meg lehet valósítani az álmokat. Ahogy például a Williams-nővérek vagy Martina Hingis csinálta. Láthattuk, működik a dolog. Ez a tenisz csodája: több út is vezet a világelsőség felé.Federer számára egyébként most az vezetne oda, ha megnyerné a US Opent. A Nishioka elleni győzelemmel már a legjobb 32 között jár.