Szörnyűség történt a Szabadság hídnál, tűzoltók, rendőrök és a mentők is a helyszínre siettek

Néha egészen félelmetes szembesülni a ténnyel, hogy mennyire kiveszett az empátia az emberekből. Mondhatnánk persze, hogy a Redditen megosztott történetben a kíváncsiság vezérelte a nézelődőket, mégis érthetetlen, miért kell más szenvedését rögzíteni, továbbadni, netán visszaélni azzal:

„A Szabadság hídra felmászott délután egy férfi, kijöttek a tűzoltók, a rendőr, a mentők. Egy nagy problémám van viszont az esettel. Az emberek nagy része előkapta a telefonját és fotózni/videózni kezdte szegény öngyilkosjelöltet. Milyen módi ez? Nem szégyellik magukat? Ilyen állapotban van a férfi, s nem átallják fényképezni őt? Legközelebb felveszik azt is, ha valaki epilepsziás rohamot kap? Legyünk egy kicsit emberségesebbek. Csak egy kicsit”

– címezte üzenetét az embereknek a csalódott posztoló.

A válaszok meglehetősen letaglózóak voltak, egyesek szerint az ilyen felvételeket jó pénzért el lehet adni, más pedig az autópályás eseteket hozta fel, aki szerint a bámészkodók sokszor maguk is balesetet okoznak, de jobb esetben is minimum dugót generálnak.

Több országban már büntetik is azokat, akik az utakon ilyen és ehhez hasonló videókat készítenek, lévén veszélyt okozhatnak amiatt, mert másra fókuszálnak a vezetés helyett, másrészt egy ilyen felvétel akár kegyeletsértő is lehet.

Volt, aki a poszt alatt egy régebbi történetét idézte fel, miszerint egy hajléktalan ráesett a villamossínekre, és hiába próbált felállni, nem ment neki. A megálló tele volt, mégis csak ő és egy fiatal lány segített rajta, mint írta: „életerős férfiak végignézték ezt és eszükbe se jutott segíteni.”

Egy hasonló történetet mi is megosztottunk a napokban, csak ott épp fordított volt a felállás: egy fiatal nő a buszról való leszállás közben megszédült és elájult, majd arccal a betonra esett. Végül egy hajléktalan hívta ki rá a mentőket, más ugyanis nem segített neki. Ez is jól jelzi, hogy az empátia nem társadalmi helyzet, vagy anyagi jólét kérdése, mindinkább egy döntés, hogy hajlandóak vagyunk-e egy adott helyzetben segíteni embertársunkon. Vagy ha azt nem is, legalább nem nehezítjük meg a dolgát.